Félelmetesen keveset tudnak az életről

Eliza ifjúsági klub

Kozmankó Erzsébet beregszászi lakos gondolt egyet és saját vállalkozásba kezdett. Mégpedig nem is akármilyen vállalkozásba, hiszen eddig Kárpátalján még senki nem indított hivatalosan bejegyzett ifjúsági klubot.

– Mikor támadt az ötlete, hogy ifjúsági klubot működtessen vállalkozásként?

– Már nagyon régen gondolkodtam ezen, hiszen ahogy nőttek a lányaim, az otthon egyre szűkebb lett számukra. Amúgy sportolnak és elég szép eredményeket érnek el a versenyeken, de ez kevés. Én pedig féltem elengedni őket.

– Mitől félti őket?

– Az osztálytársaik már kávézókba, diszkóba járnak, barátaik vannak, ciga­ret­táznak stb., ugyanakkor rettenetesen magányosak és közönyösek. Az egyik diszkóban a kislányom barátnőjének ellopták a dzsekijét. Hát ezért féltem elengedni a lányaimat.

– De a gyerekek előbb-utóbb felnőnek…

– Így van. De engem elborzaszt, mennyire felkészületlenek az életre, amely várja őket. Valószínűleg mi, szülők vagyunk a hibásak abban, hogy nem jut elég időnk a gyerekekre. Néha félelmetes, mennyire keveset tudnak az élet legalapvetőbb kérdéseiről. Ezt a hiányt szerettem volna pótolni.

– Mikor kezdték el a klub kialakítását?

– Január elején kezdtük el a munkát. Sokat kellett várni a hivatali engedélyekre, de a legfőbb probléma a környezet gyanakvása volt. A szomszédok között akadt, aki szerint a számítógépeket csak álcának hoztam, és valójában egy lebujt akarok csinálni a ház­ból. Január közepétől azután minden héten egy alkalommal találkozunk. Az idelátogatók 15-20 éves fiatalok a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből. Jelenleg 15-25 gyerek jár hozzánk.

– Mit tud nyújtani nekik?

– Megbeszélik a napi dolgokat, majd egyórás előadást tartanak meghívott vendégeink, akiket a gyerekek kívánságai alapján választunk ki. Ezután különböző szabadidős tevékenységek között választhatnak.

Kozi