Mi a visszér?
A törzsfejlődésért és a homo erectus két lábra állásáért, ismert előnyei mellett, az emberiség nem csekély árat fizet: korábban ismeretlen ortopédiai rendellenességek (lúdtalp, ízületi elváltozások, derékfájás) mellett visszeres bántalmak sújtják.
A visszerek elváltozásai legfőképp az alsó végtagokat, azoknak is a gravitáció által leginkább érintett perifériás területét érintik. Ez annak ellenére így van, hogy a végtagok visszeres keringési rendszere egy felszínes és egy mély elhelyezkedésű hálózatra, s a kettő között kommunikáló, ún. perforáns ágakra osztható, amelyek egymással is bonyolult és részben ismeretlen összefüggésben állnak. Végső soron úgy tűnik, hogy a visszerek betegségeinek közös alapja a részben öröklődő, veleszületett érfalgyengeség, a kis nyomású vénás rendszerben a keringés folyamatosságát, illetve egyirányú (a szív felé) áramlását fenntartó billentyűk másodlagos elégtelensége révén kialakult visszeres „torlódás”, nyomásfokozódás.
A mindennapos visszértágulatok jelentősége panaszmentes esetekben nem túl nagy, inkább kozmetikai kifogást jelent, a bőr alatti kis tágult kapillárisokhoz hasonlóan. Ezekben az esetekben is javasoljuk, különösen az olyan forró nyarakon, mint a tavalyi is volt, hogy a betegek kompressziós harisnyát vagy kisebb kiterjedés esetén rugalmas pólyát viseljenek.
A felszínes vénák trombózisa (elzáródása) kialakulhat nagyfokú, egyoldalú igénybevétel nyomán, de gyakran ismeretlen okból. A kezdet többnyire hirtelen: a visszér lefutása mentén hosszabb-rövidebb szakaszán kötegessé válik, fájdalmas, esetleg több-kevesebb gyulladásos reakcióval a bőrön. Ezek jóindulatú, spontán is gyógyuló elváltozások, átmeneti kímélet mellett borogatás, gyulladáscsökkentők (külsőleg is) adása jön szóba. Átlag 7-10 nap alatt a keringés az elzáródott érszakaszon helyreáll, a gyógyulás nyomot nem hagy.
Dr. Tokodi György
Elkülönítése nagyon fontos a heveny fertőzéseket kísérő nyirokérgyulladástól, mely többnyire magas lázzal jár (pl. orbánc) a bőr beszűrődése mellett, hiszen kezelésének alapelvei gyökeresen mások!
A mélyben fekvő visszerek elzáródása többnyire elmosódott kezdettel, lappangva alakul ki, gyakran sérülések, törések, vagy műtétek után, rendszerint a végtag duzzanatával és szederjes elszíneződésével jár együtt. Noha lefolyása az esetek túlnyomó többségében szintén jóindulatú, az esetleg leszakadó vérrög tüdőemboliához és akár halálhoz vezethet. Elkülönítése a végtagi izom-kötőszöveti gyulladásoktól nemegyszer csak eszközös képalkotó eljárásokkal (visszérfestés, színkódolt Doppler áramlásmérés) lehetséges. Az elsőként észlelő orvos eszközök hiányában nem vét a szakma elfogadott szabályai ellen, ha kétséges esetben mélyvénás trombózisként kezeli, kórházba utálja, de legalábbis lefekteti a beteget, végtagját mintegy 15 cm-nyire alápolcolva magasabbra helyezi és haladéktalanul véralvadásgátló kezelést kezd. Mindezek azt a célt is szolgálják egyben, hogy elkerüljük a visszeres keringésromlás idült elégtelenséggé válását.
Dr. Tokodi György
