„Nem akarok visszakerülni az utcára”
Utcagyerek-misszió Beregszászon
Az utóbbi időben Beregszászon megnőtt az utcán csellengő, ún. utcagyerekek száma. Kéregetnek, autókat mosnak, kergetőznek vagy csak a járókelőket nézegetik – így telik a napjuk. Jó szót, törődést alig kapnak, nem csoda hát, hogy bizalmatlanok, vadak. Jobbára az utca neveli őket. Nemrégiben néhány szervezet – többek között a Kelet-Európai Misszió és a református egyház – vállalkozott arra, hogy embereket nevel a vadócokból.
A Kelet–Európai Miszszió elsődleges célja az evangélium terjesztése szavakkal és tettekkel. A bibliacsoportok létrehozása és fenntartása mellett karitatív munkával is foglalkoznak: árvaházat építenek, családokat segítenek stb. A fiatalokat érintő munkájuk egyik része a beregszászi 8. számú középiskolában működő Fiatalok az Élet Küszöbén Program, amely az emberi kapcsolatok terén nyújt útmutatást a fiataloknak, másrészt az utcagyerekek felkarolására is vállalkozik.
– Két éve találkoztam először ezekkel a gyerekekkel – meséli Corine van der Kooi, holland misszionárius, – akkor úgy öten-hatan igyekeztek lemosni az autómat. Pénzt elvből nem adtam nekik, de meghívtam őket egy reggelire a parkban. Később többször beszélgettem velük, elkezdtünk programokat, kirándulásokat szervezni a számukra.
A misszió munkatársai igyekeztek bevonni a kallódó tinédzsereket az árvaház építésébe. A két legidősebb fiú, Krisztián és Tamás jelenleg is náluk dolgozik. Tamás a 8-as iskola festőitől tanulja a szakma rejtelmeit, Krisztián az árvaháznál kamatoztatja és bővíti technikai ismereteit. Mindkét fiatal lelkiismeretesen végzi munkáját, s bizonyítja, hogy kellő odafigyeléssel és türelemmel ezek a gyerekek is társadalmunk hasznos tagjaivá válhatnak.
– Négy hónapja dolgozom itt – mondja Krisztián –, és már nem akarok visszakerülni az utcára. Nehéz volt hozzászokni a munkához, de sikerült. Megtanultam padlózni, hegeszteni, szakmát kapok. Nem gondoltam, hogy jóra fordul még az életem. Ezt csak Istennek köszönhetem, meg néhány embernek.
A misszió tervei között szerepel egy olyan épület kialakítása, ahol a gyerekeket étkeztetik, foglalkoztatják, s tisztálkodásra is lesz lehetőségük. Ugyanakkor, ha lenne rá igény, újabb mestereket keresnének, akik vállalják a fiatalok okítását.
A beregszászi református egyház sem tétlen e gyermekekkel kapcsolatban. Taracközi Ferenc ifjúsági lelkész és csapata hetente háromszor (hétfőn, szerdán és pénteken) meleg ebédet biztosít számukra. A 17-20 gyermeket életkoruk szerint két csoportra osztották. A munkatársak énekelnek, játszanak, beszélgetnek velük, próbálják pótolni nevelésük hézagait. Nyaranta táborokat szerveznek számukra, tavaly pl. Fertősalmáson és Aklihegyen tölthettek el a fiatalok egy-egy hetet.
Olasz Tímea
