Nagyszőlős, a kávézók városa

A vendégcsalogatás művészete

Nagyszőlős utcáit járva lépten-nyomon kávézó, étterem vagy divatos bár portálja, cégére tűnik az idelátogatók szemébe. Csak a városközpontban majd harminc ven­déglátó-ipari egység üzemel, ami felveti a kérdést: hogyan képesek megélni egy alig huszonötezer lakosú városkában? Talán olyasvalamit tudnak a nagy­szőlősiek, amit mások nem?

– Három éve volt a nagy „robbanás”, akkor rövid időn belül megduplázódott a kávézók száma a városban – tájékoztat Petro Har­­csuk, a járási adó­hivatal vezetője. – Azóta évente átlagosan két-három új egység létesül. A Nagy­­sző­lősi járásban jelenleg összesen 190 ven­déglátó-ipari egység üzemel, ebből 100 található magában a városban, ami természetesen nagy szám. A helyi vállalkozások összességének mintegy 10%-át teszik ki az éttermek, kávézók, talponállók, gyorsbüfék, ami ötször több, mint tíz évvel ezelőtt.

– Szőlősön hagyománya van annak, hogy az emberek beülnek egy kávéra, és elmerengenek a világ dolgain – mondja Vilák Edit a Magnólia kávézóban. – Hétközben a piacra járók, illetve a közelben dolgozók a vendégeink, vasárnap pedig a templomból jövők térnek be hozzánk. A kínálat mindenütt szinte ugyanaz, de nem is ez a lényeg: az emberek leginkább beszélgetni ülnek be, hogy egy rövid ideig odafigyeljenek egymásra. Nincs ebben semmi különös, csak az emberek pénze ne lenne egyre kevesebb.

– A város valóban kicsi, a vendéglátóegységek száma valóban sok, de nagyon kevés a jó kávézó, elit hely pedig egy sincs – véli Galambos Viktor, a Kro­kusz kávézó főpincére. – Egyelőre kevesen vannak, akik meg tudják fizetni a minőséget, mi is főleg a fiatalokra alapozunk, akik leginkább igénylik a szórakozást, a kikapcsolódást.

– Mégis, hogyan lehet becsalogatni a vendégeket?

– Minden vendéglátóegységnek meg kell, hogy legyen a maga profilja, miliője, amit nem árt legalább évente felújítani, különben a vendégek ráunnak. A vendégek egyszerűen oda mennek, ahol lehetőleg minél kevesebb pénzért minél jobb kiszolgálást kapnak. A talpon maradás nagyban függ az adott vállalkozó hozzáértésétől, a forgatható tőke nagyságától és persze az alkalmazottak hozzáállásától, rátermettségétől is.

A Krokusznál, úgy tűnik, mindez megvan, egyedül a vendégsereg hiányzik így déltájban. Szinte teljesen üresek az asz­ta­lok, csakúgy, mint az egyéb­­ként nagyon impozáns Kolibri étte­remben. Káli Ferenc pincér kész­ségesen válaszol kérdéseinkre, hisz nemigen akad más dolga.

– Nem tudom megmagyarázni, miért van az, hogy a legtöbb vállalkozó – ha már van befektethető tőkéje – vagy kávézót, vagy patikát nyit. Minél kevesebb a lakosság pénze, annál több a ven­déglátó-ipari egység. Talán azért, mert sokan azt hiszik, ez egyszerű és jól jövedelmező üz­­let. Hát meg kell, hogy mond­­jam, nem egyszerű, és hasz­not is csak a hozzáértőknek hoz. A vendégek egyre inkább elvárják, hogy jó legyen a konyha, tiszta a környezet, a kiszolgálás pedig kulturált.

Nagyszőlősön a cégtáblákat is érdemes figyelmesebben szemügyre venni. Arra azonban vigyázni kell, nehogy első olvasásra bedőljünk nekik. Itt van például az ún. internetes kávézó, amelyben sajnos egyetlen számítógép sincs. Volt, mondják az alkalmazottak, úgy három napig, de ennek már majd egy éve, azóta csak videójátékokkal tudnak szolgálni. Azután ott van az „Угоча” bár, melynek neve kissé furcsának tűnik, talán azért, mert nincs kiírva magyarul is, holott Nagyszőlősön nem számít ritkaságnak a magyar felirat. A pincér hölgy sem érti, miért próbálunk magyar nyelven rendelni, de nincs harag, hisz ahogyan a régi bohóctréfában mondják: „Van másiiik!” – mármint kávézó.

Popovics Zsuzsanna