Árvíz után. Segítségre várva
Már májust írunk, de még csak ígéretek érkeztek…
Ahogy múlnak a hetek, a hónapok, egyre többekben vetődik fel a kérdés, lesz-e hová beköltözniük az árvíz következtében otthon nélkül maradt kárpátaljai családoknak a nyár elmúltával. A Nagyszőlősi járás néhány községében itt-ott már elkezdődött az alapok lerakása – igaz, egyelőre jobbára önerőből –, a Beregszászi járásban viszont még nemigen tudják a károsultak, mihez kezdhetnének.
– Két lehetőség kínálkozik: vagy hozzáfogunk az építkezéshez, vagy kész házat vásárolunk, egyelőre azonban csak ígéreteink vannak, amire nehéz jövőt alapozni – mondja Nagy Béla csetfalvai lakos, akinek telkén egyedül a valamikori ház alapjai látszanak, és már csak látogatóba jár „haza”. – Mi lesz a portánkkal, ha elmegyünk? A törvény értelmében privatizálni csak egy telket lehet. Hagyjam itt a kertet, a lugasos szőlőt, és menjek nincstelennek más faluba, vagy pusztítsak ki mindent, és az üres házhelyet adjam a tanácsnak?
– Itt nem lehet okosnak lenni – veszi át a szót Gáti Ildikó, a szintén ház nélkül maradt szomszéd. – Mi építkezni szeretnénk, de kérdem én: mikor? Nem mehetünk neki úgy a télnek, hogy hatan lakunk egy szobában.
Gál Lajos családja Mezőváriban maradt fedél nélkül.
– A fiam hároméves, az előző árvízkor született, a lányom most hathetes, ő az idei katasztrófa idején látta meg a napvilágot. Nem akarjuk, hogy gyermekeink újra meg újra átéljék ezt a borzalmat, ezért nincs maradásunk. Mi falusi emberek vagyunk, nem lehet, hogy évről évre elpusztuljon a jószágunk. Ha fel is építenénk egy kétméteres alapú házat, mi még felmegyünk a lépcsőn, de a tehenet nem küldhetjük létrán az ólba.
Az egyre sürgetőbb kérdéseket Csetfalva és Mezővári lakosai a múlt pénteken megrendezett községi fogadónapon tehették fel a járás vezetőinek. Meglepő módon a legtöbb kérdés az 1998-as árvíz kapcsán merült fel. A legtöbben azt sérelmezték, hogy máig nem kapták meg a számukra megítélt építőanyagok egy részét, illetve a pénzbeli támogatás teljes összegét.
Józan Júlia helyi tanítónő az 1998-as árvíz után megépült házak tulajdonosainak problémájával kívánt a járás elöljáróihoz fordulni. Mint megtudtuk, a Palajon újraépítkezők egy része még mindig nem kapta kézhez az ún. házkönyvet, ami hivatalosan is igazolná tulajdonjogukat.
– Mezőváriban az 1998-as árvíz után 302-en voltunk jogosultak a hosszúlejáratú állami kölcsönre. Ez a mi családunk esetében 19000 hrivnyát jelentett – mondja. – Ebből 15 036 hrivnyát vehettünk ki a bankból. Összesen csak 50 károsult juthatott hozzá a teljes összeghez. Majd jött egy rendelet: a kölcsönkapott pénzből adózni kell, és tételesen is kimutatták, hogy mennyi pénz illeti meg a megyei költségvetést, a nyugdíjalapot, a helyi tanácsot. Azt mondták, nyugodjunk meg, ezt a pénzt is a falura fordítják, hisz van itt mire költeni, és a töltések megerősítésére is jut belőle. Az idő azonban telt, és a megígért falufejlesztés elmaradt. Az emberekben felháborodást keltett, hogy a pénzük egy részétől egyszerűen megfosztották őket. Levelet írtunk hát Kijevbe, hogy hol a pénzünk, miért fizessük majd vissza azt is, amihez semmi közünk?
– Lett eredménye a folyamodványuknak?
– Ezt követően jött a rendelet, hogy a megismétlődött katasztrófára való tekintettel az állami kölcsönt nem kell visszafizetni, mert vissza nem térítendő támogatásnak minősül. Ekkor ún. személyre szóló egyezményeket juttattak el a községi tanácshoz, amelyben többek között ez állt: a megkötött hitelszerződés pénzsegély-folyósítási szerződésnek tekintendő. Az okmány minden esetben a kárfelmérők által kiszámított teljes összegről szólt. Ezt a dokumentumot összesen 132-en írták alá, a többség viszont erre nem volt hajlandó, mondván, ők nem segédkeznek több tízezer hrivnya ilyenfajta „eltüntetésében”. Ennek következtében ezek az emberek máig nem tudnak hozzájutni a házkönyvükhöz, mivel a hivatalos tulajdonba adáshoz szükség van az egyezményre.
A felvetett kérdéssel kapcsolatban Jurij Fuscsics, a járási adminisztráció munkaügyi és a lakosság szociális védelmével foglalkozó főosztályának vezetője lapunknak elmondta:
– Tudomásom szerint a megállapított összegeknek csak elenyésző hányadát nem sikerült kifizetni a jogosultaknak. Mindamellett a házak a mai napra állnak, tehát nincs alapja a felháborodásnak. Az viszont igaz, hogy amíg az építkezők nem tudják felmutatni az érvényesített egyezményt, addig nem kaphatnak házkönyvet.
A két község lakosai által felvetett kérdésekre adott válaszát Gajdos István, a járási adminisztráció vezetője kérésünkre így összegezte:
– A töltések ügyében előterjesztettük igényeinket a megyéhez. Megerősítendő és magasítandó a Tisza töltése Tiszaújlak és Badaló, Hetyen és Szvoboda között, illetve a Borzsa töltésének Remete és Mezővári közötti része. A kijevi szakértők júniusra ígérik a Tisza kárpátaljai szakaszára vonatkozó, két-három évre szóló nagyszabású árvízvédelmi tervezet kidolgozását. Ezt követően készülnek el az ütemtervek, amelyekből kiderül, hogy a mi térségünkben mely munkálatokra mikor kerülhet sor.
– Az emberek számára egyelőre nem tisztázott a támogatás készhez kapott részének sorsa, attól tartanak, hogy adózniuk kell belőle.
– Ez egy tévhit, a támogatás összegét teljes egészében megkapják majd.
Az érintett községeket május 8-án kereste fel Kovács Miklós parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke és Brenzovics László megyei képviselő, a KMKSZ alelnöke. Brenzovics László ekképpen foglalta össze tapasztalataikat:
– Az embereket elsősorban az foglalkoztatja, hogy a romok eltakarítása után mikor láthatnak hozzá az építkezéshez. Tartanak továbbá egy esetleges őszi áradattól, mivel még nem kezdődött el a töltések magasítása. Többen sérelmezték, hogy a költségmentes típustervek szerintük nem felelnek meg a falusi igényeknek, sok esetben a telkekhez sem illeszkednek. Az emberek kevésnek tartják az állam által építésre, vásárlásra felajánlott segély összegét is. A tanácselnökök ugyanakkor arról tájékoztattak, hogy a jövő hét folyamán megérkezik a segélyek első részlete, ami károsultanként 5000 hrivnyát jelent, és így rövidesen elkezdődhet az alapok lerakása.
Popovics Zsuzsanna
