A szeretetre, Istenre, egymásra találni

Rahói búcsú

2001. május 25., 02:00 , 19. szám

Rahón, a hagyományokhoz híven Nepomuki Szent János napján, május 16-án tartott búcsút a római katolikus egyházközség. A templom védszentjének tiszteletére rendezett ünnep nagy esemény a végeken élő magyar kö­zösségek életében, a meg­maradás bizonysága. A jeles napon velük együtt ünnepeltek Rahó testvérvárosának képviseletében dr. Bartal Sándor, Budapest-Lipótváros alpolgármestere és Simon Xavér külügyi referens, továbbá Tóth István, a HTMH főosztályvezetője, Gyergyószent­mik­lós­ról Dajkó István római katolikus esperes, valamint Rahó polgármestere és a járási adminisztráció elnöke.

A számos egyházi és világi vendéget Majnek Antal püspök, a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság ordináriusa köszöntötte. Ezt követően a magyar kisiskolások verseltek, énekeltek, csengő hangon szólaltatva meg az ajkukon újra-éledt magyar nyelvet. Az ünnepség főszónokaként Dajkó János erdélyi esperes szólt az ünneplőkhöz: – Nepo­­muki Szent János üze­nete a számunkra az, hogy az Úr a szívünk ajtaján kopogtat. Engedjük hát be, mert Ő nem egyedül jön, hanem reményt hoz és áldásként a megmaradás zálogát – a gyermeket. A magyarság körében manapság aggasztó gyermekellenesség tapasztalható, pedig nélkülük nincs ÉLET. A gyermek vállalása annak bizonysága, hogy meg akarunk maradni – Kárpátalján ugyanúgy, mint Erdélyben –, bele akarunk gyökerezni őseink földjébe, erkölcsi világába. A rendszerváltást követően divatossá vált az újratemetés, a szoborállítás. Nekünk azonban élő Petőfik, Arany Jánosok, Márai Sándorok kellenek, akik hitüket örökségként élik meg és adják tovább. A harmadik évezredben egyre több Szent Jánosra van szükség, hirdetőire annak, hogy Isten építő szeretete nélkül nem lehet megmaradni. Ennek fényében az itt élőket arra biztatom, ne feledjék, hogy mi az országhatá­rok ellenére is egyek vagyunk, egy nép része. Merjük vállalni a gondjainkat, de főképp a megtartó isteni küldetést.

A szent liturgiát követően Majnek Antal püspök adott hálát az anyaországból kapott anyagi és erkölcsi segítségért, valamint a megmaradást támogató adományokért.

– Azt az egységet szeretném mindannyiunk szívére helyezni, amelyért a mi drága Jézusunk a keresztfára ment – fogalmazott zárszavában. – Hiszen tudta, hogy a világ hazug szelleme ezt a szervezett egységet akarta és akarja szétrombolni. Kérem az Úristen áldását, hogy akik ma ebben a templomban vannak és ebben a városban élnek, azok a szeretetre, egymásra és Istenre találjanak. Szabadságban és jóindulatban élhessenek, hogy a meg­maradás érdekében bontakoztathassák ki Istentől kapott talentumaikat.

-farkas-