A báró

Nem vállalta a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöki posztjának betöltését Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök. A múltkori választások óta eltelt 4 év, és az erdélyi főpap belátta, ha nem akar politikailag ellehetetlenülni, nem adhatja nevét ahhoz, ami ma MVSZ néven a Benczúr utcai székházban történik. Patrubány Miklós nem esett kétségbe. Megszületett az újabb zseniális ötlet: báró Perényi Zsigmondot, az MVSZ megalapítóját válasszák meg örökös tiszteletbeli elnöknek. Ő nem utasíthatja vissza a felkérést és nem is szólhat bele a dolgokba, hisz már régen eltávozott az élők sorából.

A Perényi család ugyan nem halt ki; felkérhették volna erre a tisztségre például az unokát, Perényi Jánost, Magyarország strasbourgi nagykövetét. De ő igazán nem lenne jó, mert túlságosan szereti a kárpátaljaiakat, és ahogyan én ismerem a fiatal bárót, azonnal kérdéseket tenne fel a Világszövetségben tanyázó embereknek; például arról, hogy miért állították le a Kárpátalja Megsegítése Program keretében a magyar iskoláknak megítélt támogatások folyósítását, hisz ezek a pénzek nem a Világszövetség pénzei, ezt a világ magyarsága gyűjtötte a kárpátaljaiaknak, és egy kárpátaljai kuratórium dönt felőlük. Így aztán, a kellemetlen kérdéseket elkerülendő, a fiatal báró nem jöhetett számításba.

Szerintem nem lenne jó ötlet a koronaőr Perényi Zsigmond tiszteletbeli elnökké választása sem. Patrubány úr megtanulhatta volna, hogy nem jó nagyurakkal packázni, még akkor sem, ha az illető halott. Az öreg báró ugyanis szigorú nagyúr volt. A nagyszőlősiek emlékeznek rá, és arra, ami a 40-es évek elején történt, amikor nyaranta megállt a kastély előtti főúton három fekete autó. A hátsóból kiszállt két úr, és besietett a kastélyba, ahol egyébként évente csak pár napot szokott tölteni az öreg báró és felesége. Néhány perc múlva jött a két úr Győrffy László intézővel, aki a középső autóból kilépő térdnadrágos úrnak jelentette, hogy a báró nincs idehaza, és nagyon fogja sajnálni, hogy nem láthatja vendégül vitéz Nagybányai Horthy Miklós őfőméltóságát. Mert ő volt az, aki kiszállt az autóból, és kezet fogott az intézővel. Magyarország kormányzója és legfőbb hadura úgy érezte, illetlenség lett volna úgy elhajtani a kastély előtt, hogy meg ne álljon, be ne üzenjen, hátha otthon van a ko­ronaőr báró. Ez az eset többször lejátszódott, állítólag valami vadászkastély volt a Kárpátokban, és oda utazgatott Horthy.

Visszatérve a Világszövetségre, vagyis arra, ami még megmaradt belőle, a fentiek ellenére szerintem túlzott óvatosság volt a halott Perényi Zsigmondot ajánlani tiszteletbeli elnöknek. Akadt volna erre élő ember is, mint ahogy dr. Soós Kálmánnak, a kárpátaljai régióelnöknek a szabálytalan eltávolítása után az elnökségből akadt élő kárpátaljai ember, aki beült a helyére, és nem kel­lemetlenkedik, nem kérdezi, mi van a kárpátaljai magyar iskolák támogatásával, mint tette azt a régióelnök, Soós úr.

A világ sajnos úgy működik, hogy mindenre van ember, mindenre akad vállalkozó.

Tithli