A csontritkulás

A csontritkulás a csontszövet leépülése, mennyiségének csökkenése, a csont élettani funkcióinak gyengülése. A kor előrehaladtával jelentkező rendes csontvesztés felgyorsul, s akár az évi 10-12%-ot is elérheti. A betegség gyakran jár fájdalommal, jellemző, hogy csökken a csontok teherbíró képessége, nő a csonttörés veszélye. A csontritkulás esetén a csont képződésének és leépülésének egyensúlya felborul, a leépítő folyamatok kerülnek túlsúlyba, s a csont szerkezete vékonyabbá, porózusabbá válik. Innen származik a betegség neve: oszteoporózis.

Az emberi csontváz több mint 200 csontból áll. A csontok elsősorban a test növekedése során, de később, a már kifejlett csontrendszerben is állandó változás, szerkezeti átépülés alatt állnak. Az emberi szervezet más szöveteihez hasonlóan a csontszövet is folyamatosan pusztul és újjáépül. A növésben lévő szervezetben a csontképzés dominál, az egészséges felnőtteknél az építő és pusztító folyamatok egyensúlyban vannak. 40-45 éves kor felett a lebontás kerül túlsúlyba. Általában a 70. életév betöltésekor a csonttömeg 1/3 része már elveszett.

A csontanyagcserét a hormonok szabályozzák: a parathormon, a kalcitonin, D-vitaminhormon és a nemi mirigyek hormonjai, az ösztrogének és az androgének. A hormonoknak „csontvédő” hatásuk van, gátolják a fokozott csontbomlást. A vér nemi hormonszintjének csökkenése fokozott csontvesztést eredményez. A hormonok szabályozzák a kálcium útját a táplálékból a véren keresztül a csontokig, majd visszafelé is, a csontból a vérbe. Végül a felesleges kálcium a belekben és a veséken keresztül ürül ki a szervezetből.

Csontritkulás esetén a csontok külső formája, alakja változatlan, sűrűségük azonban csökken.

Csonttömegveszteség alakul ki, ami a csonttörés nagyobb kockázatával jár együtt.

Hajlamosító tényezők:

– Életkor: nőknél a változás utáni években jellemző a betegség megjelenése. Az 50-70 éves korosztályban kb. háromszor annyi nő szenved csontritkulásban, mint férfi. Férfiaknál túlnyomórészt 70 éves kor körül jelentkezik a betegség.

– Életmód: a dohányzás, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód. Ezek mind jelentősen növelik a csontritkulás előfordulásának kockázatát.

– Táplálkozási zavarok: csökkent fehérje- és kálciumbevitel, D-vitamin-hiány. Ha a táplálék kálciumtartalma hosszú időn át (évek, évtizedek alatt) alacsony, akkor a szervezet a táplálékból nem jut elég kálciumhoz. Ennek következtében a szervezet a hiányzó kalciumot a csontokból vonja ki. A csontrészek, amelyekből a kálcium elvonódott, szivacsossá, ritkává válnak.

– Hormonális tényezők: az asszonyoknál a változás korában bekövetkezik a nemi hormonszint csökkenése vagy annak hiánya. Átlagban minden harmadik vagy negyedik nőnél alakulhat ki fokozott csontszövetvesztés. A férfiaknál ez később jelentkezik, mert a férfi nemi hormon általában magas életkorig termelődik.

– Egyéb tényezők: családi hajlam is szerepet játszhat a csontritkulásban. Krónikus bél- vagy hasnyálmirigy-betegségek, gyomorműtét következtében is létrejöhetnek felszívódási zavarok, de bizonyos gyógyszerek hatására is (pl. kortizon, heparin) stb.

(Folytatása következik.)

Dr. Skultéty Zita