Bagu László: az argentin típusú családok lemészárlása

a boxokban rekedt autókkal és az égre tapadt

vadlibákkal [Anser anser] egyként kell bánni senkivel

sem tehetünk kivételt nem mondhatjuk azt állj ki a sorból

nálunk ez nem divat vasárnap együtt eszik a család aztán

nyolc napig dagad mint a padló az emberfiának ugyancsak

kell vigyázni a szeme világára hogy a lepattanó gombok

és elszálló szíjcsatok ne tegyenek benne kárt és tart ez a

vidámság mindaddig míg meg nem látod apádat csökkenő

térfogatban (9. nap) anyádat az ablak résein kiosonni

(12. nap) Öcsit Annát és időközben született testvéreidet

akik mind többen férnek el mind kisebb helyen (3. hét)

s mert nem hagyják abba a játszadozást és szüleid se

mondanak le megszokott életükről vállcsontjuk az össze-

zártság miatt időről időre egymáshoz csapódik amit

nem lehet 5 (öt) percnél tovább elviselni ezért

tanácsos ilyenkor a házban fellelhető szúró- és

marokfegyverekkel a szorongást s az azzal járó

csontzenét mihamarabb megszüntetni s hogy

csönd lesz és hely is dögivel neki lehet állni

főzni valami jót vagy elolvasni ezt a verset.

nem volt jó vers. egy halott asszonyról szólt, aki

egészen az övé.

Hogy miért figyelek az argentin típusú versolvasásra is? Hát nagyon egyszerű. Például azért, mert szavakon alapszik ez is, meg hát a költészet emelkedettségét nem tudom egyetlen boxba beleszuszakolni. És még akkor sem csupán a vadlibákra gondolok. Az Anser anser az egy dolog, itt a kérdés az, milyen legyen a családperspektíva.

Jó, jó, hogy a gombok és a csatok mindennek ellentmondanak, de hát az ember nem csak azzal él, hogy folyton folyvást megméri a dagadását. Néha kell az a kis gyönyör, néha igenis tegye meg az ember, amit annyira szeretne. Jól van, tudom, tudom: a körülmények. Viszont az sem lehet megoldás, hogy egy életen át a beragadt autókra, aztán hol Öcsire, hol meg Annára mutogatni. Egy szó, mint száz, vállalni kell, kimondani: a csonttollúhoz [Bombycilla garrulus] volt némi közünk. És ha semmi változás, a dög-unalomról úgyis eszünkbe jutnak a szúró- és a marokfegyverek.

Nem mondom, ez már a végső megoldás, viszont az is mellette szól, hogy egyszer él az ember. Bárki megtapogathatja a régi csontgomb nyomatát, látni fogja, hogy sosem felejthető el a halott asszony és az analógia. Egy argentin típusú köpéssel szólva: egyszer öl az ember. Innen pedig már minden egyértelmű, magáért beszél: főzés nélkül nem juthatunk ötről (5-ről) hatra (6-ra). Ki tudja, mit hoz a holnap, ki tudja, meddig tart a hét nyolcadik napja. És akkor még a csontritkulásról egy szót sem szóltam. [Ja, az egy másik költemény.]

P.s.: Június 9-én a Budapesti Nemzetközi Könyvhét keretében mutatkozott be Bagu László második verseskönyve, az argentin típusú családok lemészárlása.

Penckófer János