Csökkenhet a nem­ze­ti­ségi nyelvek presztízse

Integrálják az irodalomoktatást

Nagy felháborodást keltett a magyar szakos tanárok körében a 2001/2002–2004/2005-ös tanévekre előirányzott új tanterv, mely az Îńâiňŕ Óęđŕżíč c. lap hasábjain jelent meg nemrégiben. A tanterv szerint az irodalom integrált tantárgy lenne, a következő tanévtől kezdve a magyar és a világirodalmat összevontan tanítanák. A kisebbségi iskolákban az anyanyelvre és irodalomra előirányzott óraszám amúgy is alacsony, s az integrálással még szorosabbra húznák a nadrágszíjat, ameny­­nyiben a világirodalom oktatását gya­korlatilag a magyar irodalom tanítására elő­irányzott óraszámra terhelnék.

Orosz Ildikó, a Kár­pátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke szerint önmagában az integráció nem jelent problémát, hiszen például Magyarországon is a magyar irodalmat világirodalomba ágyazva adják elő. Vannak olyan európai országok is, tudtuk meg, ahol a nemzeti irodalomba építik be a világirodalmat.

– Az integráció fő problémáját abban látom – mondta az elnökasszony –, hogy a tantervek az ukrán tannyelvű iskolákhoz viszonyítva a nemzetiségi iskolákban egyébként is alacsonyabb óraszámot irányoznak elő a nemzetiségi és világirodalom tantárgyakra, ami azt jelenti, hogy a nemzetiségi iskolákban az adott nyelv presztízse csökkenni fog. Például az általános iskola 5. osztályában az ukrán tannyelvű iskolákban az ukrán nyelvre és irodalomra, valamint a világirodalomra heti 8 óra van előirányozva, míg a nemzetiségi iskolákban a nemzeti nyelvre és irodalomra, illetve a világirodalomra heti öt és fél óra.

A pedagógusok sem tartják összességében rossz elképzelésnek az irodalmak integrált oktatását, de mint Gönczy Márta, az Eszenyi Középiskola tanára lapunk érdeklődésére kifejtette, csakis akkor, ha a jelenleginél magasabb óraszámot irányoznak elő a tantárgyra. Riskó Márta, a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium magyar szakos tanárnője ugyan­akkor hozzáfűzte: általános iskolában mindenképpen önálló tantárgyként oktatná a világ- és a magyar irodalmat, persze bővített óraszámban, az integrált irodalomoktatást tehát csak a középiskolában tartaná módszertanilag járható útnak.

– A KMPSZ minden olyan lépést meg fog tenni, amellyel ezt a kérdést orvosolni tudja. Véleményünket eljuttatjuk az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztériumhoz és minden olyan hivatalhoz, amely e kérdésben illetékes és lépéseket tud tenni az ügy érdekében – mondta befejezésül Orosz Ildikó.

Az integráció egy másik problematikus következménye lehet, hogy bizonytalanná válik az orosz szakos tanárok helyzete az iskolában. Az orosz nyelv oktatásának megszűnésével többségük az utóbbi évek­ben a világirodalom oktatására specializálódott. Az irodalom integrációja a munkanélküliség felé sodorhatja őket, hiszen a világirodalom mellett ők nem tudják hatékonyan oktatni a magyar irodalmat, amivel automatikusan hátrányba kerülnek a magyar nyelv és irodalom szakos tanárokkal szemben.

Karmacsi–Olasz