Jó üzlet a turkáló

Van igény a minőségi használt ruhára

2001. július 6., 02:00 , 25. szám

Napjainkban jónéhány vállalkozó kedvű ember a Magyar­országról áthozott használt ruhák viszonteladásából igyekszik megélni. Ez a vállalkozás is hozzáértést és nem csekély anyagi befektetést (mobiltelefon, személygépkocsi, idé­ny­nek megfelelő áru) igényel, hiszen, például, ha valaki nem ér idejében a magyarországi ­le­rakatra, akkor lemarad a minőségi ruházatról.

A lerakatokon a válogatott ruhákat 350–2000 Ft/kg-os, míg a bálás ruhákat 350–1000 Ft/kg-os áron lehet beszerezni. A beszerzés után következik a határátkelő „leküzdése”. A magyar vámtisztek korlátlan mennyiségben engedélyezik a használt ruhák kivitelét, ukrán kollégáik viszont kíméletlenül behajtják a 2,30 hr/kg-os vámilletéket. A gyakorlat azt mutatja, hogy kisebb (10–20 kg) tételekkel néha meg lehet úszni a vámilletéket, nagyobbakkal viszont soha.

De az igazán kemény munka a határ innenső oldalán következik: hajnali négykor kelni, 60–70, de akár 100–120 km-t autózni, majd 12–13 óráig árulni esőben, napsütésben, szélben, végül következhet az autókázás hazafelé.

A legnagyobb kereslet a használt ruhák iránt egyébként a hegy­vidéken és annak környékén van. A Nagyszőlősi és a Beregszászi járásokban viszont nagyon telített a piac.

A piacon 7–10 hr között ingadozik a helyjegyek ára. Emellett az adóhivatal havi 80 hr-ás illetékét is ki kell fizetni. Az árubeszerzés hetente egy, ritkán két alkalmat jelent, ami esetenként 50–60 kg-nyi ruha határon való átszállítását jelenti. Ebből 10–20 kg szinte eladhatatlan. Ez azonban nem jelent közvetlen veszteséget az árusoknak, mivel az eladott ruha árába ez is bele van kalkulálva. Az eladhatatlan darabokat a kereskedők a legtöbbször a koldusok között osztják szét.

Ha már a költségeknél tartunk, számolnunk kell még a nem csekély benzinköltséggel, illetve a gépkocsi szervizelésének árával is.

Mindezek után felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon kifizetődő-e az üzlet? A válasz egyértelműen igen. Hiszen aki több éve űzi a szakmát, annak már saját vevőköre van, akiknek megrendelésre is lehet szállítani. Az árusok bevallása szerint ebből a foglalkozásból meggazdagodni nem lehet, de (egyelőre) a tisztes megélhetést biztosítja.

Ha valaki ezek után úgy döntene, hogy belevág a használtruha-kereskedésbe, azt óva intjük az elhamarkodott döntéstől. A kezdők számára néha leküzdhetetlen akadályt jelent, hogyan kerüljenek közel a tűzhöz a ­lera­katokon, márpedig a jövedelmezőség szempontjából korántsem mellékes a jó kapcsolat a helyi alkalmazottakkal. Emellett a piac felderítéséhez, a naprakészség biztosításához elengedhetetlen a jó üzleti érzék.

karmacsi