Zokszó nélkül tűrték a viszontagságokat

Kárpátaljai zarándokok találkozása a pápával

Hosszú-hosszú hónapok várakozása teljesült be Lem­bergben (Lviv), a pápalátogatás helyszínén. Több százezer zarándok számára jelentett életre szóló élményt, hogy személyesen hallhatta a Szentatya szavait, vehette áldását. Tekintetbe véve a leküzdendő távolságot és nehézségeket, valódi zarándoklat volt ez minden útra kelt kereszténynek.

A kárpátaljai római katolikus hívek számára különvonat indult hétfőn este a helyszínre. Az utazás végeláthatatlan óráit a hívek énekléssel, imádkozással, beszélgetéssel töltötték. Különösen a fiatalok élvezték a nem mindennapi utat, s számukra gitárszó mellett viszonylag gyorsan telt az idő. Miután megérkezett a szerelvény Lem­berg­be, a magyar és egyházi zászlókkal felvonuló zarándokok kígyózó sora nekivágott a szemerkélő esőben a jó néhány kilométeres útnak a Hippodrom, azaz az „ügető” felé. Ahogy közeledett a végcél, úgy nőtt az út mentén az árusok száma, akiktől „jutányos áron” szinte bármit megkaphatott az utazó, akár a misére szóló belépőkártyát is – mindössze 1 hrivnya ötven kopijkáért. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a pápalátogatás kivételesen jó üzletnek bizonyult a leleményes vállalkozóknak. II. János Pál lembergi tartózkodásának két napja alatt ugyancsak kitett magáért a több mint egymillió zarándok: irdatlan mennyiségű élelem és üdítő fogyott, rengeteg kegy- és emléktárgyat vásároltak.) Talán még a kereskedőknél is többen voltak a koldusok – egy jelentős részük a hivatásos fajtából –, akik ugyancsak szép „bevételt” könyvelhettek el.

A Hippodromon kialakított szektorokban a zarándokok a hajnali óráktól kezdve folyamatosan foglalták el helyüket. Nem volt könnyű dolguk, mivel a nagy esőzések következtében a talaj annyira felázott, hogy helyenként bokáig ért a sár. A kapuk mentén árusok sátrai, WC-k sorakoztak, a szektorokban elhelyezett egészségügyi pontokon ásványvíz és elsősegélynyújtók álltak rendelkezésre. Az ügyeletes egészség­ügyi­sek­­nek akadt is dolguk bőven, hi­­szen igencsak megerőltető volt az utazás, a gyaloglás és a több órán át tartó ácsor­gás, különösen az idősebbek számára. A szentmise kezdete előtt két órával a rendfenntartók lezárták a kijáratokat, s csak kisebb-nagyobb nehézségek árán juthattak ki a szükségben lévők.

A pápa megérkezése előtt a szervezők elvégezték az utolsó simításokat. A zarándokok hamar megtanulták a pápát köszöntő éneket és a skandálandó szöveget. A pápamobil megjelenése aztán mindenkivel feledtette a hajnali metsző szelet, a várakozás nehézségeit, s az integető tömeg torkaszakadtából kiabálta: „Köszöntünk téged, szeretünk téged!” Miközben a papság elfoglalta helyét az emelvényen, egy gólya repülte körbe méltóságteljesen az emel­­vényt, mintha a Szentlélek jelenlétét kívánta volna éreztetni. A liturgia lengyelül, ukránul, ill. latinul folyt. Az egyetemes könyörgések öt nyelven szó­laltak meg: ukránul, oroszul, magyarul, lengyelül és szlovákul. A magyar imádságot a beregszászi Bun­da Szabolcs tolmácsolta. A Szentatyának szánt ajándékok között a kárpátaljaiak sze­red­nyei misebort nyúj­tottak át az egyházfőnek.

A zarándokok utolsó csapatai épphogy elhagyták az ügető területét, máris katonák és takarítók tömegeit irányították a szervezők a helyszínre, hogy előkészítsék azt a másnapi görög katolikus misére. Volt mit takarítaniuk, hiszen szemétgyűjtők híján halmokba gyűlt a szemét a szektorokban.

Az ifjúság délután találkozhatott II. János Pál pápával a szihivi városrészben álló Istenszülő születésének temploma előtt. Míg a pápamobil megérkezett, egyházzenei koncert szórakoztatta az egybegyűlteket, melynek műsorában komoly- és kön­nyűzenei művek egyaránt elhangoztak. Még a szakadó eső sem tudta visszavonulásra kény­szeríteni a zarándokokat. A Szentatya a tízparancsolatot helyezte a fiatalok szívére, majd, miután az eső nem csillapodott, napért imádkozott és énekelt. A résztvevők nagy lelkesedéssel fogadták ezt. Az egyházfő imája meghallgatást nyert, a pápamobil már a lemenő nap fényében távozhatott a katonákkal és hívekkel szegélyezett úton. Ezután a koncert tovább folytatódott, bár a hívek nagy része elindult hazafelé.

A kárpátaljai görög katolikus zarándokok döntő többsége autóbusszal utazott a másnapi bizánci liturgia szerint pontifikált misére. Meglepően sokan érkeztek, számos pravoszláv zarándok, s maga Kucsma elnök is részt vett a szertartáson. A szektorok annyira megteltek, hogy a későn érkezőket már csak a kijelölt területen kívül tudták elhelyezni. A liturgia ukránul folyt, majd a mise végén a Szentatya különböző nyelveken, többek között magyarul is szólt az egybegyűltekhez. Megható pillanata volt az eseménynek az egyház mártírjainak boldoggá avatása. A kárpátaljai zarándokok arcán különösen Rom­zsa Tódor nevének hallatán tükröződött meghatottság. A munkácsi görög katolikus püspökség vértanúságot szenvedett püspökéről az egyházi naptár szerint ezentúl minden év november 1-jén, halálának napján emlékezünk meg.

A pápalátogatást a televízióban élőben láthatta minden érdeklődő, az viszont tagadhatatlan, hogy az esemény személyesen több áldással járt. Maga a légkör s a tudat, hogy néhány méterre áll az az ember, aki Krisztus után a legnagyobb tekintélynek örvend a földön, sokakat késztetett arra, hogy átértékelje az életét.

Olasz Tímea