A haláltól mentette meg a műtét

Egy kamaszlány kálváriája

Akinek volt már beteg a gyermeke, az tudja, hogy ennél nagyobb teher nem nehezedhet a szülő vállára. Különösen igaz ez akkor, ha a gyógyulásra nem sok remény van. A tiszaújlaki Illés Marianna és családja az elmúlt esztendőben ugyancsak megtapasztalhatta ennek az állításnak az igazát.

A kislány életét egyetlen aprócska, 14 mm-es rés veszélyeztette, mely azonban rosszabb helyen nem is lehetett volna. Ez a lyuk ugyanis Marianna szívének két artériája között tátongott a billentyű elégtelen működése miatt. Eleinte az orvosok azzal nyugtatták az édesanyát, hogy nincs gond, idővel megszűnik a rendellenesség. A helyzet azonban egyre rosszabb lett, mígnem megszületett a végső diagnózis: a kislányt sürgősen műteni kell, különben elég egy rossz mozdulat, és jobb esetben tolószékbe kerül, de akár el is veszíthetik őt. A műtét ára „mindössze” háromezer dollár, de garanciát nem vállalhatnak a sikerért.

A háromgyermekes, özvegy édesanya mindent megpróbált, hogy előteremtse a műtét költségeit, ám erőfeszítései nem jártak sikerrel. Mint elmondta, számos kudarc érte: a községi tanács elnökének nem volt ilyen célokra elkülönített alapja, a református püspökhöz nem tudott bejutni, alapítványt sem talált, mely vállalta volna a kiadásokat. A helyi tiszteletestől kapott kilencven hrivnya csak arra volt elég, hogy a faluban meginduljon a pletyka. Az idő egyre jobban sürgetett, a pénz azonban sehogy sem akart összegyűlni. Ekkor futott össze Farkas Galinával, egyik ismerősével, aki kapcsolatba lépett egy lembergi alapítvánnyal.

– Egyik este tizenegy óra körül két férfi és egy nő lépett be a szobába – meséli Kutasi Mária, Marianna édesanyja. – Amikor meglátták Mariannát, meglepődtek, kívülről ugyanis semmilyen jel nem utalt a betegségre.

A műszeres vizsgálat azonban igazolta, hogy a kislánynak sürgős beavatkozásra van szüksége. Marianna fényképe és adatai elindultak a nagyvilágba, s egy hónap múlva Pozsonyban az egyik szívklinikán minden készen állt a műtéthez. Gavora professzor és csapata a beteg combi ütőerén felvezetett műszerek segítségével végezte a műtétet, így nem kellett felnyitni a mellüreget. A beavatkozás öt és fél órán át tartott, valamennyivel drágább lett a hagyományos módszernél, de az alapítvány állta a költségeket. Marianna felépüléséig a magyar származású Emília Szleza­ko­va családja vette gondjaiba a kamaszlányt és édesanyját. December végén élményekkel gazdagodva és egészségesen érkeztek haza a nem mindennapi utazásból.

– Amikor elindultunk, egyetlen hrivnya volt a pénztárcámban – mondja az édesanya –, és ugyanígy tértem haza. Az alapítványnak és Emíliának hála, nekünk semmibe sem került az út, s a mai napig kapunk gyógyszert és élelmiszert. Jó volt megtapasztalni, hogy mégis vannak, akik szívükön viselik a lányom sorsát.

Marianna tehát jól van, bár még mindig vigyáznia kell az egészségére. Egy évig nem hűlhet meg, iskolába sem mehet még egy ideig, s a nehéz fizikai munkát később is kerülnie kell. Állapota azonban stabilizálódott, s viszonylag szabadon folytathatja az életét.

O. T.