Só, szappan, villanyszámla és levél

De nehéz a postástáska!

2001. július 13., 02:00 , 26. szám

Aki valaha is nyomon követte egy postai kézbesítő, más néven postás munkanapját, az tudja, hogy nem mindig van egyszerű dolga. Sokszor kerül szembe meredek lépcsőkkel, harapós kutyákkal, mogorva fiatalokkal vagy nehezen mozgó nyugdíjasokkal, a természeti viszontagságokról nem is beszélve. Néhány éve pedig szó szerint is nehezebb a kézbesítőtáska. Már nemcsak újság vagy levél lapul a mélyén, hanem pl. só, szappan, édesség, fűszer és még sorolhatnánk, mi minden.

– Egész Ukrajnára jellemző ez az állapot – mondja Szuhan Fevronia, a beregszászi postahivatal igazgatónője. – Az utóbbi években nagy mértékben visszaesett az előfizetések száma. A posta úgy próbálja fenntartani magát, hogy különböző vállalatokkal köt szerződést termékeik értékesítésére. Az áruk eladásából befolyt összeg egy bizonyos százaléka a postáé, s ebből részesülnek a pos­tások is. Igyekszünk csak minőségi árut átvenni, hiszen drágábban kell adnunk, mint ahogy a boltokban kapható.

Tetszik, nem tetszik, a kézbesítők kénytelenek minden tehetségüket latba vetni, hogy teljesítsék a „plán”-t, a tervet, különben nem látnak pénzt.

– Sokat kell kínálgatni, míg valamit sikerül eladni – mondja Kocsis Katalin kézbesítő. – Tízszer is ki kell pakolni, hogy egy-egy áru elkeljen. Ráadásul drágábban is adjuk azokat, mint a piacon, közel vannak a boltok, ami még inkább megnehezíti a dolgunkat.

– Sokan csak azért vesznek valamit, mert megsajnálnak minket – teszi hozzá Beregszász egyetlen férfi postása, Beca István.

Bár a fizetés idén magasabb, mint eddig volt, valahogy nem nő a levélhordók száma. Még az a 4% haszon sem csábítja őket, ami az ügyes árusnak jár. Pedig a közeljövőben már cigarettát vagy gyógyszert ugyanúgy lehet majd kapni a postásoktól, mint makarónit.

– Júniustól a villanyszámlát is a kézbesítőkön keresztül rendezheti a lakosság – mondja Cseh Vera, a felvételi osztály vezetője. – Nehéz időket élünk, minden lehetséges forrást meg kell ragadnunk, hogy biztosítsuk a megélhetésünket.

A „halandó” ember élete, a jelek szerint, egyszerűbbé válik, hiszen ki sem kell tennie a lábát a házból, nem kell sorba állnia, csak megvárja a postást, és egy sor nehézségtől megszabadul. Néhány év múlva talán megjelennek az autós kézbesítők is, hiszen minden nem fér el egy rozoga biciklin...

-jázmin-