Huszonnégy kis ember élni tanul
Nagyszőlősi rehabilitációs központ
Nagyszőlősön két éve működik a Liseux-i Szent Teréz Rehabilitációs Központ, amely a mozgássérült gyermekek természetes gyógykezelését és oktatását tűzte ki célul. Az intézménynek egy gyönyörű környezetben lévő XIX. századi impozáns épület ad otthont, amely az igényeknek megfelelő átalakítások révén teljes egészében a gyerekek kényelmét szolgálja. A rehabilitációs központban folyó munkáról Kenéz Katalinnal, az intézmény vezetőjével és Bánik Éva tanítónővel beszélgettünk.
– A mozgássérült gyermek nevelése nagy megpróbáltatás bármely család részére, a kárpátaljai szűkös anyagi körülmények között élő családoknak pedig még inkább az – mondja Kenéz Katalin. – Ez a kis intézmény lényegében azt a célt szolgálja, hogy bizonyos mértékben levegyük a szülők válláról a terhet. A gyermekek nálunk napi 6-8 órát tölthetnek felügyelet alatt, itt szakszerű gyógykezelésben részesülnek, illetve tanulhatnak is. Az anyukák így akár munkát is vállalhatnak, és gondot viselhetnek családjuk többi tagjára. Jelenleg 24 gyermeket kezelünk, közülük tizenketten itt is „járnak iskolába”. Két pedagógus foglalkozik velük, valamint egy logopédus is segítségükre van.
– Milyen lehetőségeik vannak a rehabilitációs kezelésre?
– A gyerekekkel gyógytornász és gyógymasszőr foglalkozik, akik a budapesti Pető Intézetben tanulták szakmájukat. Emellett jó eredményeket mutat a paraffinkezelés is. Havonta egyszer három konzultáns – ortopéd szakorvos, belgyógyász és neurológus – is ellátogat hozzánk, és megvizsgálja ápoltjainkat, illetve a felvételre jelentkezőket.
– Hogyan kerülnek ide a gyermekek?
– Eleinte én magam kerestem fel az érintetteket, ma már a szülők jönnek hozzánk. Jelenleg összesen 120 kis beteg van a látókörünkben – túlnyomórészt a Nagyszőlősi járásból –, akik folyamatosan visszajárnak hozzánk, vagy egy későbbi időpontra vesszük előjegyzésbe őket. Tudni kell, hogy egy kezelési kúra maximum hatvan napig tarthat, mivel a megterheléses időszakok közé kisebb-nagyobb szüneteket kell iktatni. A bentlakást nem tudjuk megoldani, ezért leginkább a járás területéről érkeznek hozzánk a gyerekek. Ez lehetővé teszi, hogy ne szakítsuk el őket a családjuktól, bár a szülőknek az utaztatás is sok gondot okoz.
– Segítene ezen egy saját mikrobusz?
– Gondolkodtunk a lehetőségen, de rá kellett jönnünk, hogy képtelenek lennénk fenntartani, hisz már maga az üzemanyag is nagy kiadás. Ez ideig teljes egészében a Kárpátaljai Ferences Misszió és a Mocsáry Lajos Alapítvány támogatásából működtettük a központot, de idén szeretnénk államilag elfogadott kisegítő iskolává válni. Ha ez sikerül, jó esélyünk van arra, hogy legalább az alkalmazottak bérét átvállalja az állam.
– Mennyiben más mozgáskorlátozott gyermekeket tanítani, mint egészséges társaikat? – kérdeztem mindenki kedvencét, Éva tanító nénit.
– Elsősorban nem állapotukból adódóan vannak gondjaink, sokkal inkább amiatt, hogy a gyerekek gyakran csak 12–13 évesen jutnak el hozzánk. A szellemileg ép gyermek, ha nem jár óvodába, nem kezdi el időben a betűtanulást, lemarad a szellemi fejlődésben. Egyébként hihetetlen akaraterővel rendelkeznek, nem csüggednek el, bíznak abban, hogy legközelebb biztos sikerül megoldani a feladatot.
– A hasonlóan sérült gyermekek gyakran tesznek tanúbizonyságot az átlagosnál jobb adottságokról a művészetek terén. Kis tanítványainál is így van ez?
– A hetedikes Kolja nagyon szépen énekel, az ötödikes Inga tehetségesen szaval,és mindnyájan szeretnek rajzolni. Soha nem múlik el hétfő anélkül, hogy a viszontlátás örömére ne ajándékoznának meg egy-egy gyurmafigurával vagy más „meglepetés-alkotással”. Nagyon nagy szeretet van bennük, és ki is fejezik azt, nem palástolják érzelmeiket.
– Milyen elérendő célokat tűznek ki a gyerekek elé?
– Mindegyiküket igyekszünk megtanítani írni-olvasni, hisz ez is szórakozási és fejlődési lehetőséget nyújt számukra. Fontos még a kölcsönös toleranciára való nevelés, hogy elfogadják mind mozgássérült, mind egészséges társaikat. Mivel a közelünkben található a magyar óvoda, neveltjeink naponta együtt játszanak az egészséges gyermekekkel, és ünnepeinket is közösen szoktuk megtartani. A cél végeredményben az ép lélek, ami mindnyájunk igénye és felelőssége.
Popovics Zsuzsanna
