Szülőfalujában állítanak szobrot Romzsa Tódornak
A megbékélés szimbóluma lehet
Nagybocskón Polyák Ferenc kecskeméti fafaragó a napokban fejezte be Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus püspök szobrát, aki 1947-ben vált a szovjethatalom áldozatává. Az alkotó, aki egyébként kiérdemelte a népművészet mestere címet, három évvel ezelőtt érkezett először Kárpátaljára, hogy barátai kérésére emléket állítson a vértanúhalált halt egyházfőnek.
– Három éve, egy hideg decemberi napon fogtam hozzá a munkához, hogy egy több száz éves tölgyfából kifaragjam a kárpátaljai görög katolikus egyház első boldoggá avatottjának képmását – mondta el lapunknak a művész. – Amikor Puskás László görög katolikus pap Budapesten felkért rá, azonnal igent mondtam, és nagyon örülök, hogy a boldoggá avatás idejére el is készültem vele.
– Mikor kerülhet sor a szobor avatására?
– A nagybocskói katolikus híveken múlik, hogy mikor kerül biztos talapzatra községük szülöttének szobra, amit a római katolikus templom kertjében faragtam ki. Remélhetőleg a szobor itt is kap majd helyet. Ez a megbékélés szimbóluma lehet, ahogy II. János Pál pápa ukrán földre való látogatása is az volt. Vallom, hogy a bocsánatkérésre nyújtott kezet el kell fogadni, mert a pusztulásba rohanó világunknak ez az egyetlen esélye a megmaradásra.
– Ön két éve az aknaszlatinai emlékpark kopjafáin is dolgozott. Mi köti ehhez a vidékhez?
– Nagybátyám, Koncz József nem messze innen, Nadvornánál esett el a második világháborúban. Szüleinek írt utolsó levele most is nálam van, mivel ismeretlenül is tisztelem a hősi halált halt harckocsis őrvezetőt. Fiam hónapokon át kutatott a Hadtörténeti Múzeumban valamilyen támpont után, hogy megtudjuk, körülbelül hol eshetett el. Az ő érdeme, hogy legközelebbi látogatásunk alkalmával felkereshetjük nagyanyám elveszett fiának sírját.
– Rövid ittléte alatt az aknaszlatinai Római Katolikus Egyházi Óvoda kicsinyeinek is faragott egy Madonna-szobrot. Ez az ötlet honnan jött?
– Egy szomorú gyászeset kapcsán: a napokban egy művész barátom ment el hirtelen , ezért eléggé megviselten érkeztem szlatinai vendéglátóimhoz. Szomszédságukban van az óvoda, és nagyon meghatott a békésen játszadozó gyermekek látványa. Közvetlenül a bejárat mellet hevert egy kivágott nyárfarönk, és hirtelen elhatározással elővettem a baltámat. A gyerekek érdeklődéssel figyelték a munkámat, némelyikük még közel is merészkedett, hogy „besegítsen”. Így született a Madonna-szobor, amit hivatalosan is az óvodának ajándékoztam.
P. Zs.
