Szökni próbáltak az orosz fogságból

Magyar honvédek sírhelye Benében

Bene „zsidótemetőjében” áll egy emlékmű, melyen két név szerepel: Lipiczki Pálé és Gősi Györgyé. Mindketten 1945-ben Benében haltak hősi halált. Az ő történetükről mesélt Horváth László nyugdíjas pedagógus.

1944-ben a visszavonuló magyar csapatok felrobbantották a falu közelében a vasúti és közúti hidakat. Az oroszok magyar hadifoglyokat hoztak az újjáépítéshez, akik valamennyien Csap környékén estek fogságba. Galambos József helyi katolikus plébános összeállította a névsorukat. Akkoriban ez igen kockázatos vállalkozás volt, de ma innen tudjuk a foglyok adatait (születési év, lakhely stb.). Összesen hetvenöten voltak. Az uradalmi istállóban szállásolták el őket, onnan jártak a hídhoz dolgozni.

Szilveszter éjszakáján két honvéd szökést kísérelt meg, sikertelenül. Az őrök elfogták, majd verni és kínozni kezdték őket. Gősi György rövidesen belehalt sérüléseibe, de Sipiczki Pál is csak két nappal élte túl társát.

A falu lakosai felháborodva kérték, hogy méltóképpen temethessék el a két honvédet. Mire azonban felocsúdtak, a két fiatalember már a közeli zsidótemető sarkában várta a feltámadás boldog idejét.

A faluban hosszú ideig tabuként kezelték a témát, halottak napján azonban minden évben kigyúlt egy gyertya a két honvéd sírján. Mai napig nem lehet tudni, hogy ki mert szembeszállni az akkori hatósággal.

A rendszerváltás után a KMKSZ kezdeményezésére és Holozsnyai József hatékony közreműködésével síremléket állítottak a tragikus sorsú hősöknek. Gősi György hozzátartozóit nem sikerült felkutatni, Sipiczki Pál leánytestvére azonban részt vett a megemlékezésen. Ekkor derült ki, hogy a honvéd nevét a plébános által szerkesztett névsorból tévesen Lipiczkinek olvasták, s a név így, ebben a formában került a márványtáblára. Ez azonban nem csökkentette a testvér meghatottságát, hogy megtalálta fivére nyughelyét, még ha a határ másik oldalán is.

-jázmin-