Támogatások

Gacsály egy apró falu Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, közel a határhoz és hozzánk. Gacsályból látni a Királyháza fölött húzódó Avasokat, valamint a salánki és a muzsalyi hegyet is. Hátrányos helyzetűnek nyilvánított 800 lakosú község. A központi költségvetésből 80 millió forintot kap. Ebből tartják fent az óvodát, az iskolát, valamint az idősek otthonát. Évente harmincmillió forintot nyernek államilag finanszírozott alapítványoktól. Ebből építették a szennyvízcsatornát, vezették be a vizet, a gázt, és állítottak üzembe új telefonközpontot a faluban. Ez évben megpályáztak a Mil­lenniumi Kormánybiztos Hivatalától két és félmillió forintot egy park és emlékmű létrehozására a falu központjában. A pályázatot elutasították azzal az indoklással, hogy későn lett beadva, és nem volt csatolva rész­­letes költségvetés. Az elutasítást kézhez véve Gacsály polgármestere, Petra András megírta levélben és közölte a sajtóval is, nem veszi át hivatalosan a falunak járó mil­le­nniumi zászlót; ha nincs pénz, nem lesz emlékmű és park, nem kell a zászló sem, vagy küldjék el postán.

Biztos van igazság a ga­csá­lyi polgármester szavaiban, hisz sok magyar falu pályázott és kapott ilyen jellegű támogatást. Azt is el tudom fogadni, hogy a tiltakozás jogos, de a tiltakozás módja nagyon elszomorít és sért. Engem is sért, hát még azokat, akik ünnepélyes keretek között, elszoruló torokkal átvették a zászlót. Sérti azokat is, akik majd ezután veszik át. Kárpátalján csak a három történelmi egyház kapott és vett át ünnepi istentisztelet és ünnepi mise keretében millenniumi zász­­lót.

A polgári társadalom egy bejáratott juttatási formája az állami és magánalapítványokon keresztül megpályáztatott támogatás. Nem tökéletes, de lényegesen jobb, mintha a pártbizottságokon döntenék el, ki, mikor és mit kap a központi keretből. A státustörvény szelleme és a magyar állam gazdasági ereje egyre több pályázat kiírását teszi lehetővé a kárpátaljaiak számára is. Sok pályázat, sok pályázó – mindig lesznek nyertesek és vesztesek, bölcs és kevésbé bölcs döntések. Törekednünk kell arra, hogy a döntést hozó kuratóriumok és al­kura­tóriu­mok tagjai az egész közösség érdekeit szem előtt tartva hoz­zák meg döntéseiket. Pályázati kudarcok esetén pedig jó lenne nem példát venni a ga­csályi polgármesterről. Nemzeti létünk nem egy svédasztal, ahol tetszés szerint válogatunk a nekünk tetsző dolgokból, és ami számunkra nem hoz hasznot, azt félretoljuk. Nem jó, ha az ember imáját kéréssel kezdi. Az igazi ima hálával kezdődik minda­zért, amit az ember kapott, a ké­rés ráér a végén, hisz ha jogos, és igazán mélyről jön, teljesíttetik.

Csak addig legyek szegény, míg nem lesz Gacsály­ban emlékpark, és méltó helye a mil­lenniumi zászlónak.

Tithli