Augusztus 20.

Csak a balgák hihetik, hogy a vándornépek so­­kaságából véletlenül választódott ki hét törzs, hogy évszázados megpróbáltatások után meg­te­le­pedjen Európa közepén, ke­resz­ténnyé váljon, és államot ala­pítson, miközben bi­ro­dalmak, népek söpörtettek le a történelem színpadáról.

A növényeket nem ismerő ember számára a kerti fü­vek között az araszos tölgyfapalánta is egy a sok közül. De a kertész, aki ültette, tudja, milyen ha­tal­mas, évszázadok viharaival dacoló fa lesz belőle. Az em­beriség mindenható nagy Kertésze is gondját vi­sel­te a pogányok sokasága közül nem kiemelkedő, de a keresztény jövőt magában hordozó magyar népnek.

A világ, a magyar nemzet csodát láthatott a mil­len­niumi évfordulók, a kétezredik év kü­szö­­bén: erő­szak, egyetlen puskalövés nélkül össze­omlott a Szov­jetunió, a történelem leg­go­no­szabb biro­dal­ma. Ezt kapta a világ, a ke­resz­tény­­ség szü­­letésnapi aján­dé­­kul. Ma Ma­gyar­or­szág a NATO tagjaként a térség egyik leg­biz­ton­sá­go­sabb, gaz­da­sá­gilag leg­gyor­sab­ban fej­lődő állama. Örömmel és büsz­­ke­séggel ál­la­pít­hatjuk meg: Magyarország ke­gyel­mi időket él.

Vajon nekünk van-e okunk az opti­miz­mus­ra? Nyolc­van év után először nem lesi a magyar kor­mány a kedvező politikai széljárást, ha­nem haj­landó kimondani: a határon kívül re­kedt ma­gyarokkal ön­hi­bájukon kívül igaz­ság­ta­lanság tör­tént, és az anya­or­szági magyarok, akik job­ban jártak, ezt el kell hogy ismerjék, an­nak min­den erkölcsi és anyagi von­zatával egye­temben.

Az ezer esztendőnek üzenete is van az utó­kor szá­mára. Az állam, a nemzet mindig meg­újult, és újraépítette templomait, iskoláit, mert az egy évezred alatt összegyűjtött szellemi kincsek bir­to­ká­ban és a hit egységével úrrá tudtunk len­ni a ne­héz­ségeken.

Milován Sándor