A pápának is készítettek hordót
Hordókészítők Salánkon
A régi korok mesteremberei cégtáblákkal hirdették szakmájukat, s tudományuk gyakran apáról fiúra szállt. A cégtáblák eltűntek, a mesterség azonban helyenként még manapság is öröklődik. Salánkon például a bodnárgenerációk adják egymás kezébe a szerszámokat.
Néhai Sípos Endre portáján fia, ifjabb Sípos Endre, veje, Kész Elemér és unokája, Kész Attila folytatja a tradíciót. A nagypapa még debreceni mestereknél tanult, a ma élő bodnárok azonban már valamennyien helyben sajátították el a szakmát. Aki azt gondolja, csupán izom kell a bodnárkodáshoz, nagyon téved. Már a szerszámok nevét sem egyszerű megjegyezni, nem beszélve azokról a gyakorlati ismeretekről, mesterfogásokról, melyek elengedhetetlenek a hordókészítéshez. A megfelelő fa kiválasztásától a termék díszítéséig számos olyan fogás van, amely segíti a bodnárt abban, hogy megtartsa vevőit.
– Tőlünk általában 50-100 literes hordókat rendelnek – mondja Attila, akinek viszonylag könnyű volt elsajátítani a hordókészítés csínját-bínját, hiszen mesterségét nem elméletben tanulta egy szakiskolában, hanem „ebben nőtt fel”. – Nagyapám azonban még készített félliteres és több ezer literes, dupla vagy akár tripla fenekű hordókat is. Az ilyen hordónak az az érdekessége, hogy minden csapján másféle ital folyik.
Sípos Endre különösen büszke egyik alkotására. A szernyei borral töltött 15 literes hordót ugyanis június végén Kárpátalja ajándékaként kapta az Ukrajnában vendégeskedő II. János Pál pápa. Elkészítése nem sokban különbözött a megszokottól, a bodnárfamília ugyanis minden darabot mesterműnek tekint. Teszi ezt részben azért, mert több bodnár is él a faluban, tehát adni kell a minőségre, másrészt, mert ezt tanulták a mesterüktől. Még akkor is sás kerül a dongák közé, ha azok egyébként tökéletesen egymáshoz simulnak, hiszen történhet bármi, a hordó nem folyhat.
O. T.
