A viccet is el tudják sütni

Papi és hetyeni vadászok

A hűvös, esős őszi idő nem jelenthet akadályt a vérbeli vadászoknak. Minap is vadkacsavadászatra indultak a határba, élükön Buda Elemérrel, aki 33 éve vezeti Hetyen és Papi vadászközösségét. Az úgynevezett hajnali hajtáson a csoportokra szakadt vadászok, köztük Baksa Ernő, idősebb és ifjabb Berényi Zoltán, Kiss Ernő, Sütő Géza, bejárják a vízpartokat, a kutyák pedig a part menti nádasokból igyekeznek kiűzni a vadkacsát. Ezúttal csupán Fazekas László járt eredménnyel, akinek egy szép példányt sikerült elejtenie, melyet hűséges négylábú segítője hozott ki a vízből.

Ezután a vadászok törzshelyére, a hetyeni Csaroda kávézóba húzódunk be az eső elől, no meg hogy felidézzük a régi történeteket. Mint mondják, nem az ölési vágy vezérli őket, a vadászat szenvedély, hobbi, aminek a segítségével elszakadhatnak a hétköznapi gondoktól.

Nagy hagyományokkal rendelkező szokás körükben az első zsákmányukat elejtő vadászok avatása. A papi-hetyeni közösségben ez úgy történik, hogy a zsákmányt a földre helyezik, majd erre ráfektetik az újdonsült vadászt, aki a társaság minden tagjától három botütést kap. Ez amolyan „vadászkötelezettségnek” számít, senki sem kerülheti el.

Na és tudja-e az olvasó, hogy melyik kutyafajtát nevezik kaukázusi medve-röhögtetőnek? Nos, ez a faj a palotapincsi.

Több érdekes történet is közszájon forog. Egy vadászt, aki már felhagyott kedvtelésével, kollégája megajándékozott egy előzőleg megnyúzott „vadnyúllal”, mely valójában azonban macska volt. A „nyugdíjba vonult” vadász megköszönte az ajándékot, később pedig eldicsekedett a faluban, milyen finom „nyúlsültet” készített.

Egy másik történet is a papi vadászokhoz fűződik. November végén egy lelőtt vad­kacsa beleesett a Csa­roda patakba, ám a vadászkutya nem volt hajlandó érte menni. Ekkor a vadász merész tettre szánta el magát: belegázolt a fagypont körüli, derékig érő vízbe. Mikor a kacsától már csak egy-másfél méter választotta el, a kutya meggondolta magát, beúszott, s kihúzta a kacsát, a gazdi pedig bosszúsan, dideregve kászálódott ki a jéghideg vízből. A kaland „össznépi” nevetéssel, na és persze egy komoly hűléssel ért véget.

Buda Elemér mesélte el a következő történetet: az egyik vadász kipróbálásra kapott egy kutyát, s magával vitte azt a vadászatra. Egyszer csak látja, hogy éppen feléje szalad egy nyúl. Gondolta, ezt most telibe találja. Mikor már célzott, a kutya hátulról meglökte gazdáját, minek következtében a sörétek a hóba fúródtak, a nyúl pedig a vadász lábától néhány lépésnyire eliszkolt.

Baráth József