Iskola a végeken

Szeptemberben magyar első osztály indult Gyertyánligeten

A szórványban élő parányi magyar közösség két éve vetette fel a magyar osztály indításának ötletét, amely a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség részéről is támogatásra talált. A közbenjárást felvállaló pedagógusszövetség és a helyi kezdeményezők kitartó munkájának eredményeként, másodszori nekifutásra, végül az idei tanévkezdésre sikerült beszerezni az engedélyeket.

– Nem volt könnyű dolgunk, ki-ki megharcolta a magáét mind helyi, mind járási és megyei szinten – mondja Kurilják Katalin, a tizenhárom kis elsős tanítónője, aki 15 éve most tanít először magyar nyelven. – Ez azonban a múlté, és egyelőre a következő tanévkezdés is messze van. Jelenleg a tanulás és a bizonyítás a legfontosabb feladatunk. Nem véletlen a többes szám, hisz számomra is nagy kihívást jelent magyarul tanítani. A gyerekek zöme nem ismeri a nyelvet, és mindössze ketten bírják anyanyelvi szinten.

– Mi motiválta a gyertyánligeti szülőket abban, hogy gyermekeiket magyar nyelven taníttassák?

– Gyertyánligeten valaha magyar királyi iskola működött. A mostani szülők, nagyszülők azonban már csak oroszul tanulhattak, és csak szűk családi körben, illetve a templomban használták anyanyelvüket. A vegyes házasságokban született gyermekek később már egyre ritkábban hallottak magyar szót, így az lassan sok családban feledésbe merült. A nemzethez való kötődés azonban valamilyen szinten mégis megmaradt, hisz tanítványaim esetében, ha nem is az egyik szülő, akkor valamelyik nagyszülő máig magyarnak vallja magát. Volt olyan anyuka, aki azért adta gyermekét a magyar első osztályba, mert az egyik dédnagyapa „valamikor beszélt magyarul”.

– Milyen tankönyveket használnak az oktatásban?

– Az ungvári tankönyvkiadó magyar tankönyveit, illetve a KMPSZ jóvoltából minden gyermeknek van saját írás és matematika munkafüzete. Eszközeink hagyományosak és mondhatni szegényesek, de egyelőre nem is ez a legfontosabb, sokkal inkább az élőbeszéd gyakorlása és a szókincs gyarapítása. Két hónap elteltével a gyerekek már megértik és képesek követni az utasításaimat, egyre több és több magyar szóval ismerkednek meg.

– Kikre támaszkodhatott az embert próbáló feladatban?

– Az indulásnál sokat segítettek a rahói kollégák, akik négy éve szintén a semmiből indították az első magyar osztályt. A problémás kérdésekben gyakran konzultálok velük, és szívesen beülök egy-egy órájukra, mert mindig fellelkesít munkájuk eredménye: a gyermekektől hallott magyar szó. Ami most hiányzik, az néhány tanári kézikönyv, valamint a tantárgyak szerinti magyar nyelvű módszertani segédanyag.

– Hogyan viszonyulnak munkájához a helyi kollégák?

– Vegyesen. A legtöbben nem értik, miért vettem ilyen terhet magamra, és van, akinek kifejezetten nem tetszik az egész. Magam salánki születésű vagyok, és évekig fájlaltam, hogy reggelente nem köszönthetem magyarul a gyerekeket, hogy egész nap nincs, akivel anyanyelvemen beszélhetek. Másrészt sajnáltam a gyerekeket, akik már csak a misén hallanak magyar szót, és 10-12 évesen látnak először magyar betűt. Talán ez válasz a sok „miértre”.

Míg beszélgetünk, a gyerekek érdeklődve figyelnek: sokuknak még idegenül csengenek a magyar szavak, legfeljebb egyet-egyet értenek belőle. Mégis, mikor végre övék a főszerep és éneklésre kerül a sor, csillogó szemmel, lelkesen fújják: „Süss fel, nap, fényes nap…”

P. Zs.