A sors

Egymás mellett, de a tisztes távolságot betartva állott a kastély és a kúria a falu közepén, a református templommal szemben. Ma már a kastély helyén új iskola áll, a kúria pedig lakatlanul árválkodik. Valamikor sistergő élet folyt itt mind a két épületben, nyaranként lejöttek Budapestről a kastély lakói, a két kisasszony, és néha a család többi tagja is. A kisasszonyok bejáratosak voltak a kúriába, szerették Anna nénit, a szigorú, katonás, az egész családi gazdaságot irányító tekintetes asszonyt meg a lányokat is. Sokan emlékeznek még a faluban a jelenetre, mikor az Anna néni mezőről jövő szekerét leállították a kisasszonyok három fess katonatiszt társaságában. A lányok össze-vissza csókolták a nénit, úgy, hogy félrecsúszott a mezőn viselt szalmakalapja, és a tiszturak sorban járultak kézcsókra.

A kastély ura is lejött évente egyszer, és ilyenkor nyolc-tíz hektár tiszaháti föld cserélt gazdát, átkerült a munkában éjt nappallá tevő kúria lakóinak birtokába. Ilyenkor a földesúr elmondta, lányai betegesek, az orvos tanácsára több hónapot Svájcban töltenek hegyi levegőn, ami nagyon sokba kerül. Az ő tisztviselői fizetése viszont kevés, feleségét pedig nem tudja leszoktatni a nagy háztartásról, így évente felgyülemlik az adósság, és kénytelen eladni a birtok egy-egy részét. De örül, hogy jó kezekbe kerülnek a földek, látja, hogy a szomszédék sikeresen gazdálkodnak, gyarapodnak, már malmuk is van. 1943-ban az utolsó tíz hektár föld is gazdát cserélt. Árván maradt a kastély, birtok nélkül, elvágott gyökerekkel.

Azután bejöttek az oroszok, a kolhozosítás elvitte a kúria lakóinak minden földjét, és a kastélyból iskola lett. Később konszolidálódott a helyzet, ha nehezen is, de még külföldre is lehetett utazni. A kúria egykori lakói a 60-as évek végén kaptak meghívót a kisasszonyoktól Budapestre. Abban az időben ugyanis csak úgy lehetett Magyarországra utazni, ha meghívót kapott az ember. Meghívó volt, megkapták a kiutazási engedélyt, és meglátogatták a kisasszonyokat. Miután hazajöttek, élménybeszámolót tartottak. Sírva és nevetve mesélték el, hogy a kisasszonyok fiatalosak, jó­ke­dé­lyűek, tűrhető nyugdíjuk van, egyszóval jól élnek. Míg ők dagadt lábakkal, munkától megfáradt testtel nagyon öregeknek hatottak mellettük.

Azt hiszem, semmilyen tanulságot nem lehet levonni a történetből. Talán csak annyit, hogy ilyen az élet.

Tithli