Megfagyni nem fogunk, de melegünk sem lesz
XXI. századi életkép
Külvárosi táj a magányosan álló „obsezsityija” szomszédságában. Kicsinyke házikó, alig 35-40 m2-nyi lakterület. Itt él az 51 éves Erzsébet.
Az egész mintegy 13 évvel ezelőtt kezdődött, mikor is Erzsébet édesapja új feleséget hozott a házhoz. Erzsébet édesanyjának, s neki magának attól a perctől nem volt maradása a lakásban. Kezdetben legalább munkát kaptak a szovhozban, de a rendszerváltást követően Erzsébettől és férjétől is megvált az állami gazdaság. Nem maradt más, mint a gazdaságtól örökölt városszéli szükséglakás.
Erzsébeték azóta is alkalmi munkákból tengetik életüket. Jelenleg egyedül férjének van állandónak mondható munkahelye – ő meri ki a város latrináit. A fizetése azonban oly csekély, hogy a ruhát, de sokszor még a felhasználható élelmet is a városi kukákból „szerzik be”.
S hogy milyen házzal vágnak neki a télnek? A tetőn a cserepek foghíjasak – a környékbeli gyerekek szórakozásból törték össze. Ugyanígy jártak az ablakok is. Pótolni pedig nincs miből az üveget, így télére igyekeznek rongy- és papírdarabokkal szigetelni a réseket. Persze az ablakok így a fényt sem eresztik át. A hideg téli napokra készülve már most elkezdték gyűjteni a rőzsét, a fahulladékot.
A villamos hálózatról is rég lekapcsolták már a házat, esténként gyertya mellett üldögélnek és beszélgetnek. Igaz, sötétedés után, itt a város szélén, még ezek a nincstelennek mondható emberek sincsenek biztonságban. Nem is olyan régen öt derék cigánylegény toppant be hozzájuk és pénzt követelt, meséli Erzsébet. Az egyik megragadta az asztalon heverő kést és azzal fenyegetőzött. Alig tudtak kimenekülni a házból. A támadók, mivel nem találtak pénzt, szétverték a „lakást”, majd odébbálltak.
– Szinte senkire sem számíthatunk – tárja szét karját Erzsébet. – Ki szeretném venni a paszportomat, hogy majd el tudjam intézni a nyugdíjat, mert hát nem sok az a pénz, de nagyon jól jönne. Csakhát a paszport is pénzbe kerül. A mostani telet pedig ugyanúgy átvészeljük majd, mint a többit. Megfagyni nem fogunk, de melegünk sem lesz, az biztos.
Kz