„Bús düledékeiden, Husztnak romvára…”

Villámcsapás döntötte romba a híres erődítményt

A Tisza és a Nagy-ág találkozásánál fekvő huszti vár évszázado­kig volt hivatott ellenőrizni a Má­ra­marosi-medencébe vezető utat. Az évszázadok során az erőd sűrűn cserélt gazdát, öreg falai jó néhány ostromot megéltek. Sorsa azonban úgy hozta, hogy köveit nem dicső csatában rombolták le, hanem egy hatalmas vihar villámai semmisítették meg. Történt mindez 1766-ban, néhány hónappal utolsó várnagyának, Gervay Péternek a halála után.

– A három villám egyike épp a lőportoronyba csapott, aminek nyomán hatalmas tűz keletkezett és az egész vár leégett – meséli Józan Lajos huszti református lelkipásztor, a vár történetének lelkes kutatója. – Egy éjszaka alatt rommá lett a fellegvár, a várkápolna, leégtek a laktanyák és raktárak. II. József császár ekkor úgy döntött, nem építteti újjá a várat, így azóta csak romjai láthatók.

– Mit lehet tudni a korabeli Husztról?

– Az 1700-as években a református templom mögött csörgedező kicsiny patak már a város határát jelentette, a lakosság pedig mindössze ezerötszáz fős volt, szemben a mai negyvenezerrel.

– Mióta foglalkozik a vár történetének kutatásával?

– 1995 óta foglalkozom a levéltárak vidékünkre vonatkozó dokumentumainak felkutatásával, amihez időnként néhány napra szinte „beköltözöm” a Magyar Országos Levéltárba. Kezdetben a viski családok családfáit kutattam, később pedig a huszti uradalom, a vár és az egyház történetére „szakosodtam”. A várral kapcsolatban főként az egykori birtokosok családi anyagai rejtenek érdekes adatokat, valamint a várral kapcsolatos összeírások, amelyeket aprólékos munkával kell „kimazsolázni”.

– Ezen a nyáron milyen érdekességet sikerült begyűjtenie?

– Idén a Károlyi, Teleki és Bethlen családok anyagait kutattam, melyek közül Huszt tekintetében az utóbbi bizonyult a leggazdagabbnak. A vár történetére vonatkozóan találtam például egy 1704-ből való fegyverzet- és várleírást, előkerült továbbá egy 1724-ből való várrajz is, amivel eddig még sehol sem találkoztam nyomtatásban (képünkön).

P. Zs.