2001. december 21.

Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Filippi 4:4

Pál apostol ezt a levelét a börtönben írta, ahol senki sem látogatta, és egyedül Isten volt a társasága. Mégis volt öröme az Úrban, mert egész lényét betöltötte Krisztus, és ha teste nem is, de lelke szabad volt. Az apostol nem véletlenül ismétli kétszer az örüljetek szót – Ő biztos benne, hogy öröme még halála esetén sem vétetik el tőle, hanem örökre megmarad.

A karácsony számunkra annak az örömnek Ünnepe, hogy Megváltó született, a bűnös ember megváltója. Minden más, pillanatnyi öröm – házasság, gyermekáldás – mulandó, ez viszont azért örök, mert a hívő ember nem valaminek, hanem Valakiben örül. Abban a Krisztusban, aki felvállalta a mi bűneinket.

Mert énnekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség (Filippi 1:21) – írja levele elején Pál. Az a hívő ember nagy kiváltsága, hogy soha nincs vesztesége, még a halálban sem, mert az Úr minden ígéretét megtartja.

Te is, kedves olvasóm, ha még nem találkoztál ezzel az örömöt szerző és örömöt adó Krisztussal, keresd Őt és tedd meg minél előbb! Mert a XXI. század emberének is Ő az egyedüli kiapadhatatlan forrása.

Pocsai Sándor református lelkipásztor, Csongor