Mi újság?

Fóris Évánál, a KMKSZ Aklihegyi Alapszervezetének elnökénél

– Milyen évet zárt 2001-ben az Önök alapszervezete?

– Aklihegy viszonylag kis lélekszámú község, lakossága épphogy eléri a hatszáz főt. A KMKSZ alapszervezete ez idáig mintegy 80-100 tagot számlált, a státustörvény elfogadását követően azonban a tagságunk szinte megduplázódott. Ezzel kapcsolatban az én tisztem volt ismertetni az új tagokkal a szövetség alapszabályát, begyűjteni a belépési nyilatkozatokat és kinek-kinek elmagyarázni, mivel jár a kárpátaljai magyarság legnagyobb érdekvédelmi szervezetéhez tartozni. Az alapszervezet állandó rendezvényei közül kettőt említenék: a márciusi forradalom évfordulója alkalmából megrendezett műsoros estet és a lágerbe hurcoltak emlékére tartott csendes megemlékezést, melyeket immár tíz éve mindig megtartunk. Másik jubileumunk, hogy Aklihegy 1991-ben a magyar községek közül az elsők között állított emléket az önkény áldozatainak, egy kopjafát, melyre a tisztelet és fájdalom jeléül évente rákerülnek az emlékezés virágai, valamint szövetségünk koszorúja.

– Mik a következő esztendő tervei, feladatai?

– A legfontosabb feladatok egyike a státustörvény végrehajtásából ránk eső rész lebonyolítása, illetve a közelgő helyhatósági és parlamenti választásokon való tisztes helytállás. Ide sorolhatom továbbá a fiatalok bevonását a szövetség munkájába, hogy ők is aktívan vegyenek részt a központi rendezvényeken, illetve besegítsenek a helyi programok szervezésébe, lebonyolításába. Távlati terveink egyike a mára kissé megkopott kopjafánk emlékkőre cserélése, aminek egyetlen akadálya évek óta az anyagiak hiánya. Aklihegy felnőtt lakosságának ugyanis majd 95 %-a munkanélküli, a családi költségvetésekből nem jut adakozásra. Ennek ellenére bízom abban, hogy a szűk esztendőket jövőre egy bő követi, és előbb-utóbb avatásra kerül az emlékmű.