Nem az ajándék a fontos…
Tóth László a karácsonyt családi körben ünnepli
Tóth László, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művésze hivatásából adódóan egész évben sokat van távol a családjától. Így minden évben örömére szolgál, hogy népes családi körben ünnepelheti a karácsonyt. A szeretet ünnepén a szüleinél vagy nagyszüleinél összegyűlik a „nagy család”: gyerekek, szülők, nagyszülők, testvérek.
– Mit jelent számodra a karácsony?
– A karácsony számomra igazából nem csak egy keresztény ünnep. Nem véletlen, hogy karácsony pont év végén van, hiszen más vallásokban, más népeknél év végén van egy más ünnep, amit ők másképp hívnak. De célja ugyanaz: egy év végi záróünnep, a megnyugvás ideje. Finnországban például ilyenkor az emberek magányosan elvonulnak a tópartokra, a hegyekbe, hogy végiggondolják az elmúlt év eseményeit, csak ezután ülnek le a családdal ünnepelni.
– Egy színésznek sokszor „közbeszól” a hivatása. Ti hogyan készültök otthon az ünnepre?
– Mint egy átlagos család. Igaz, volt már olyan eset is, amikor épp karácsonykor kellett fellépnem. De ez nagyon ritka. Karácsony idején megpróbálom bepótolni a fellépések miatt családomtól távol töltött időt. Humorosan úgy fogalmaznék, hogy belőlem vagy nincs semmi itthon, vagy túl sok van. Karácsony tájékán megpróbálom az egész családomat nevelni, ilyenkor mindenhez jobban értek. Tavaly például ennek lett az eredménye, hogy a pulyka odaégett a sütőben.
– Él-e benned várakozás az ünnep iránt?
– A gyerekeimen jobban érzem a várakozást, mert látom rajtuk a készülődést, amit én is átéltem gyermekkoromban. A legszebb az egészben a légkör, a nyugalom, hogy mindenki látja a másik szemében azt a kis jó értelemben vett borzongást, amit a zöld fenyőfa és az ünnepi együttlét vált ki. Az ünnepi hangulatot tovább fokozza, amikor elmegyünk a templomba.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem várom a karácsonyt. Erre akkor jöttem rá, mikor tavaly a színházban kitaláltuk társaimmal, hogy meglepjük egymást karácsonyra. Egy kalapból kihúztuk a megajándékozandó nevét, aztán azt hittük, csak játék volt az egész. De ahogy közeledett a karácsony, egyre jobban vártuk a napját. Újra átéltem a gyermekkori várakozás élményét.
– Része-e az ünnepnek a karácsonyi ajándék? Ti hogyan ajándékozzátok meg egymást?
– Csakis szigorúan a fa alá, és csakis karácsonykor. Lehet, hogy a nyolcéves nagyfiam sem hiszi már igazán, hogy a Jézuska hozza, de megpróbálja elhinni, mert ő is érzi, hogy ettől a titoktól vagyunk boldogabbak.
Az ajándékozásban nem az ajándék mérete és ára a fontos, hanem maga az ajándékozás. Igyekszünk mindenkinek apró meglepetést szerezni, de a legnagyobb ajándék mindannyiunknak az, hogy együtt tölthetjük a szeretet ünnepét.
Végezetül azt üzenném a Kárpátalja olvasóinak, hogy karácsony felé közeledve ne az legyen a fontos, mi az ajándék, milyen nagy a karácsonyfa és mekkora az ünnepi pompa, hanem a finnekhez hasonlóan gondoljuk végéig az elmúlt év eseményeit, összegezzük az év történéseit. Gondoljuk végig, mit csináltunk jól vagy rosszul, csináltunk-e egyáltalán valamit, s lelkiekben mivel lettünk gazdagabbak.
Karmacsi Zoltán
