Balla D. Károly: Nem vagyok tervezgető típus

Isten éltesse!

A kárpátaljai magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja Balla D. Károly. Írt verset, novellát, regényt, drámát, s az irodalomszervezés terén is sokat köszönhet neki író és olvasó egyaránt. Múltról és jövőről kérdeztük őt annak kapcsán, hogy január 17-én ünnepelte 45. születésnapját.

–Van-e valami, ami érzése szerint kimaradt irodalmi munkásságából?

– Igen, mindenképpen. Először is az „maradt ki”, hogy legalább egy műfajban létrehozzak valami jelentőset. Ez a sokféleség ugyanis nálam nem erény, hanem hiányosság. Nem vagyok elégedett költői teljesítményemmel, ezért hát menekülök a próza felé, de az epikában sem mozgok eléggé otthonosan, így aztán hátrafarolok a publicisztikába; viszont ott is csak feszengek, szeretnék szabadulni, ezért hagyom, hogy elcsábítson a dráma, ám hiába kapok utána, a színpad „kicsúszik a kezemből”. Végül leginkább hiányérzeteim maradnak. Egy valódi nagyregény megírása – mint magam elé állított kihívás – évek óta kísért.

– Mivel foglalkozik jelenleg?

– Írok és internetes honlapokat készítek. Építgetem azt a virtuális valóságot, amelyben nincs nyomdaszámla, nem kell a terjesztéssel foglalkozni, és – talán a legfontosabb szempont – a fenntartásában, működtetésében nem vagyok kiszolgáltatva a pályáztató intézmények, alapítványok és kuratóriumok jó- vagy rosszindulatának. Ráadásul azt a luxust is megengedhetem magamnak, hogy a saját ízlésemen és értékítéletemen kívül nem kell más szempontokat figyelembe vennem – és mindezt íróasztalomnál ülve, kötetlenséget élvezve tehetem. Talán érdemes belekukkantani: http://bdk.ini.hu

– Milyen tervei vannak a közeljövőt illetőleg?

– Az irodalom nem elhatározás vagy kitűzött cél kérdése. Pontos szándékkal legfeljebb tanulmányt, publicisztikát lehet írni – verset, novellát soha. Így hát nekem nincsenek írói terveim, legfeljebb az irodalomnak vannak tervei velem. Amúgy pedig nem vagyok tervezgető típus. Hirtelen elhatározással szoktam újat kezdeni és valami régit lezárni.

O. T.