A szikla

2002. február 1., 01:00 , 55. szám

A régi időkben Kárpátaljáról aratóbrigádok mentek az Alföldre aratni, így látták el családjukat kenyérrel. A mi vidékünk népe mindig eljárt valahova dolgozni, hol Magyarországra, hol Amerikába, az utóbbi ötven évben pedig a Szovjetunióba. A birodalomban akár sok ezer kilométerre is el lehetett menni szerencsét próbálni, de mivel nem annyira a pénz, mint inkább a teherautóval hazahozott termény volt a fontos, a többség Ukrajnába ment. Itt aztán az építkezéseken mesteremberként dolgoztak olyanok is, akik itthon ugyanazt a munkát saját házuknál szakemberrel végeztették. Ennek megfelelően ezek a kolhoz-, illetve állami építkezések voltak az igazi pazarlás és tákolás megtestesülései. Minden tavasszal szervezkedtek a brigádok, és húsvét után sok ezer ember indult útnak. Egy ízben ismerősöm új brigádhoz szegődött, akikkel meg is érkeztek egy ukrán faluba, ahol ő már azelőtt dolgozott, de erről társainak nem szólt semmit. Megtekintették leendő munkahelyüket, a hatalmas klub melletti területet. Itt épül fel az új iskola, két nap múlva kezdik a munkát. Az előírások szerint abban az időben minden nagy épület alatt pincét, illetve óvóhelyet kellett építeni. Emberünk félrehívta a két brigadérost, és próbálta meggyőzni őket: beszéljék rá az építésvezetőt, hogy az iskolát a klub másik oldalára építsék, mert ezen az oldalon nehéz lesz pincét vájni, kemény a talaj. Persze hogy kinevették, hisz itt homokos, puha a talaj, és a markológépeknek úgyis mindegy. Hétfőn aztán munkakezdéskor volt káromkodás. Amerre nyúlt a markoló, mindenütt szikla és beton. A brigadérosok faggatták, de ő hallgatott, mint a sír. Nem mondhatta el, hogy amikor annak idején a klubot építették, a városban működő betongyár csak úgy adta a kevert betont, ha folyamatosan szállítják éjszaka és vasárnap is. És ők szállították. A túl késői és vasárnapi adagoknak markolóval csináltak helyet, eltemetve a fölösleget a klub melletti területen, az akkori libalegelőn, a jövendő iskola helyén.

Sok ilyen eltüntetett bűnjel van a szovjet birodalom területén és Kárpátalján is. Sajnos nagyobb részük nem ártatlan beton, hanem sokkal veszélyesebb anyag.

Tithli