2002. február 22.

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthetik el a hegyen épített várost. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Máté 5,14-16

Jézus a tanítványok, az őt követők életét lámpáshoz hasonlítja. A lámpás hozzátartozott az akkori ember mindennapi életéhez, az este beálltával meggyújtották, és gyakran egész éjszaka égett. A lámpásnak megvolt a helye, a feladata, feltétele volt annak, hogy égjen és világítson. Jézus mindháromról szól a tanítványi élettel kapcsolatban.

Világosságra ott van szükség, ahol sötétség van. Íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, mondja Ézsaiás próféta. Mióta az ember elszakadt a fényforrástól, az élő Istentől, azóta sötétségben jár. „A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások” (Máté 15,19). Ez alól nincs kivétel. Mindnyájan úgy születtünk, hogy sötétségben voltunk. A borzasztó az, hogy ezt meg lehet szokni: „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak”.

Az Isten kegyelme az, ha már kijöhettünk a sötétségből, és világosságban járunk. „Voltatok egykor sötétség, most pedig vagytok világosság az Úrban”, írja Pál apostol, majd így folytatja: „éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” Ennek azonban feltétele van: a lámpást meggyújtják, és gyertyatartóba teszik. Isten maga gyújt világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete (2. Kor. 4,6). Őnála, őtőle kapjuk a fényünket. Ez nem az ember cselekedete, ez az Isten műve. Másrészt a hívő embernek a többiekkel együtt kell világítania, magának a keresztyén közösségnek kell lámpássá lennie a Mester kezében. Gyertyatartó, hegyen épült város – azt is jelentik, hogy nyilvánosság előtt vagyunk. Az életünket figyelik.

„Úgy ragyogjon világosságotok…” A lámpa nem önmagáért ég. Az a célja, hogy másoknak utat mutasson Jézus Krisztushoz. Kedvesen beszél erről egyik halleluja- énekünk:

Jézus szól: világíts magad körül,

Lásd, a bűnbe, éjbe meny­nyi szív merül.

Boldog az a lámpa, mely kicsinyke kört,

Hová Isten tette, fényével betölt.

Kopasz Gyula, Bereg-megyei református esperes