2002. március 1.
Hiszed ezt?
Ez a betegség nem halálos (Jn 11, 4) – mondja Jézus, és Lázár mégis meghalt. Sőt azt is mondja: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de megyek, hogy felkeltsem őt (Jn 11,11). És a tanítványok ezt félreértik, ezért Jézus hozzáfűzi: Lázár meghalt (Jn 11,14). Igen, Lázár meghalt, de ez a betegség mégsem volt halálos, ő halott, a halál mégsem győzte le. Jól tudjuk, hogy Krisztus itt arra a tettére gondol, amely a szemlélőket képessé teszi arra, hogy ha hisznek, akkor meglátják az Istennek a dicsőségét (Jn 11,40), vagyis arra a csodára gondol, amellyel Lázárt feltámasztja halottaiból, úgy, hogy ez a betegség nemcsak hogy nem volt halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Isten Fia (Jn 11,4).
De a megértésnek a mélyebb szintjén ugyanúgy érvényes az, hogy még ha Krisztus nem is támasztotta volna fel Lázárt halottaiból, a betegség – amely maga a halál – nem halálos. Nem attól nem halálos ez a betegség, hogy Lázár föltámadt, hiszen testileg újból meg kellett halnia, hanem attól nem halálos a halál, hogy Krisztus ott van, Aki a feltámadás és az élet (Jn 11,25).
Emberi értelemben a halál végső dolog, de keresztény értelemben: egy „új élet” kezdete, melyet Krisztus szerzett nekünk, saját feltámadásában.
Igen, emberi értelemben a halál a végső dolog, de ép elmével rendelkező ember nem tud belenyugodni abba, hogy a halállal mindennek vége. Nemcsak saját élete válik értelmetlenné a feltámadás hite nélkül, hanem egész környezetének léte, sőt, minden értelmét veszti. Ha nincs krisztusi feltámadás, az emberiség minden küzdelme, alkotása, kultúrája, testi és szellemi világa, egyfajta értelmetlen halmaz és hiábavalóság lenne, amely ellen az emberi lét valósága tiltakozik. Kissé más szavakkal, ha nincs krisztusi feltámadás, akkor az emberiség hit nélküli, remény nélküli és létezésének értelmetlenségében vergődő lény lenne, amely a halál felé halad.
Van feltámadás! És a „halál fullánkját” Krisztus zúzta szét. Miért éppen a kereszt titkában? – kérdezhetnénk. Ezt az isteni titkot csak a saját feltámadásunkban fogjuk megérteni, mert akkor majd mindent színről-színre látunk. Addig megmarad a hit és a remény. Higgyünk Jézusban és igéjének: „Ez a betegség nem halálos”, mert Ő a feltámadás és az élet. „Aki hisz benne, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz benne, nem hal meg soha”. (Jn 11,25)
Weinrauch Márió ofm káplán
