Aki a természet titkait kutatja
Dr. Soós Kálmán: Szabadidőm ha volna…
A mindennapok rohanásában mindannyiunknak szüksége van egy kis szigetre, ahol megpihenhet, egy hobbi szinten űzött tevékenységre, amibe, ha csak néhány pillanatra is, de beletemetheti feszültségeit, kudarcait. Fokozottan igaz ez közéletünk azon személyiségeire, akik a maguk gondjai mellett a köz terhét is vállukra veszik.
Dr. Soós Kálmán, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola rektora, a KMKSZ Ungvári Járási Középszintű Szervezetének elnöke nem arról híres, hogy túlteng a szabadideje. Amikor azonban teheti, a természet titkait kutatja. Mint mondja, ha fel kellene állítania egyfajta rangsort a hobbijai között, akkor az a következő lenne: galambászat, vadászat, horgászat.
– Gyermekkorom óta érdekel az állat- és madárvilág. Apai nagyapámtól örököltem a természet iránti vonzódást, sokat jártam vele vadászni a helyi erdőbe. Nagyon érdekelt az állatok élete, hogyan töltik napjaikat, hogyan fészkelnek, költenek, hogyan tudják megőrizni a fiókáikat a ragadozó madarak elszaporodása közben. Később is folyamatosan kijártam a vadászokkal, eleinte még hajtóként, újabban pedig mint engedéllyel rendelkező vadász. Természetesen egy vadász nem lehet meg vadászkutya nélkül, közel egy éve van vadászkutyám, egy magyar vizsla. Emellett nagyon szeretek horgászni, amire azonban már nemigen jut időm.
– A család mennyire méltányolja ezeket a vasárnapi kirándulásokat?
– Már hozzászoktak ahhoz, hogy egyre kevesebbet vagyok odahaza, ez már valahol beépült a rólam kialakított képbe. Úgy érzem, a feleségem megnyugvással tapasztalja, hogy van egy olyan nap, amikor pihenek, hiszen a vadászat egyben szórakoztat is. Egyébként is ezek a kirándulások kizárólag a vadászszezonra korlátozódnak, tehát késő ősztől január első hetéig tartanak.
– Mi motiválja a vadászat során?
– Különböző vélemények vannak a vadászatról, sokan mondják, hogy a vadászok „a húsért mennek ki”. Nálam ez egyáltalán nem szempont, van úgy, hogy ki sem lövöm a puskát. Vadászat közben az ember egy teljesen más világba kerül, szabadon engedheti gondolatait, csodálhatja a természetet. A természet iránti vágy és tisztelet mellett a sportlehetőség sem mellékes. Nem titok, hogy a vadászat elég kemény testmozgással jár, hiszen egy-egy vadászkimenetel jó esetben 14 kilométeres távolságot jelent. Másrészt, amikor leülünk beharapni, különböző kérdések kerülnek napirendre, meg lehet beszélni a mindennapi élet, a közösség ügyes-bajos kérdéseit. Ez egyben egyfajta fórum, összetartó erő is.
– Ha jól tudom, elég népes galambállománya van.
– A környék úgy ismer, mint a galambtenyésztés egyik jelentős képviselőjét. Közel nyolcvan galambot tartok a galambházamban, óriás postáim mellett megtalálhatók strasszerek, tyúkgalambok is. Nincs olyan nap, hogy ne találkoznék velük. Ha este vagy éjszaka megyek haza, akkor is megnézem őket, hiszen a galambok folyamatos gondoskodást igényelnek. Oda kell figyelni, hiszen ha a pár valamelyike elpusztul, akkor a másik felborítja az egész belső egyensúlyt a galambházon belül, és képes egy költést tönkretenni…
oti
