Simli

Felháborodás kíséri a választások során felmerült törvényes, de becstelen húzást, hogy az ismert és tekintélyes emberek neve mellett az ellenfél indít egy ugyanilyen nevű egyént zavarkeltés céljából. Az ilyen simlis dolgoknak a kommunisták voltak az igazi nagy­­­mesterei, no meg a szovjet-orosz rendszer. Idős káderesünk egy munkácsi cégnél mesélte, hogy aktív KGB-s tiszt korában a háború alatt Harkovban állomásozott. Egy nap azonnali hatállyal Moszkvába rendelték, és miután tisztázódott, ami a személyi lapjában állt, hogy tudniillik beszél lengyelül, átirányították egy kiképző-táborba, ahol azonnal megkapta a lengyel századosi egyenruhát a négyszögletes sapkával, amit kon­föderátkának hívtak, és megindult az éjjel-nappal tartó kiképzés. Hat hónap alatt az odarendelt KGB-sek lengyel katonatisztekké váltak. Tanultak: enni, inni, udvarolni, táncolni, társalogni, katonatiszt módjára viselkedni különböző helyzetekben. Hat hónap múltán jelentkezett a lengyel tisztiszolga, azzal indultak is az alakuló lengyel hadseregbe. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Lengyelország lerohanása után tizenötezer fogoly lengyel katonatisztet gyilkoltak le a szovjet megszállók a katini erdőben, többségük tartalékos volt: orvos, tanár, tisztviselő, a lengyel nemzet színe-java. Évtizedekig próbálták ezt a szörnyűséget a németek nyakába varrni. Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a már megszűnt Szovjetunió helyett Oroszország bocsánatot kérjen a lengyelektől. Emberünk igazi lengyel tisztként jelentkezett parancsnokánál, aki estére vendégül látta az ezred tisztjeit. A tiszti vacsorán sok pálinka fogyott, a főnök szinte erőszakkal itatta az urakat, és a sok lengyel beszéd között kiszaladt az egyik főhadnagy száján egy orosz káromkodás. Látszólag senki nem vette észre, de másnap a kolléga már nem volt az ezrednél. A káderesünk a háború után a kárpátaljai KGB-hez került, és egy alkalommal kiküldetésbe ment Moszkvába, a KGB központba, ahol jelentkezett a megadott tábornoknál. Sokáig néztek egymás szemébe, nevettek, majd egy meleg kézfogás következett. Ez a KGB-s tiszt volt az a bizonyos lengyel ezredparancsnok, aki most már elmondta, hogy az oroszul káromkodó kollégát másnap Szibériába irányították. Nem veszélyes, mondta, mert nem végezték ki, hét év után hazakerült. Az effajta simlis keveréseknek Oroszországban nagy hagyománya van; hamisítottak mindent, egy alkalommal még Di­mit­rij cárt is.

Tithli