2002. március 8.

Ímé, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ap. Csel. 8, 27-28.

Ennek az etióp főembernek az életét szemlélve Jézus szavait láthatjuk érvényesülni: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Hatalmas vagyonnak van ez az ember birtokában, a béke mégis messze van tőle. Sokan vannak így. A világ kincse az övék, hatalommal rendelkező emberek vannak baráti körükben, sokat tehetnek, sokakat megvásárolhatnak. Életükben mégis ott van a végtől való félelem, az aggodalom, a javak átmentésének kérdése. Sok mindent megnyertél, de mi van a lelkeddel? Olyan sokan keresik az örömöt, de látnunk kell, hogy a Jézussal való találkozásig ez pusztán keresés. Valósággá akkor válhat, ha létrejön a közösség Jézussal. Ha lelkünk összeforr Jézus Lelkével, akkor találunk rá a valódi örömre, a békességre.

Ez a kincstárnok is valamit keresett, hosszú út volt a háta mögött, Jeruzsálemben járt az Istent imádni. Mehetett volna üzletet kötni vagy kapcsolatokat kiépíteni. Elcsábíthatták volna a pénzváltók asztalai, a figyelmet elterelő lehetőségek, üres, céltalan beszélgetések. Számára azonban egyetlen célja volt ennek az útnak: eljutni a jeruzsálemi templomba. És Isten látja a főember szívének vágyát. Gondoskodik róla, elküldi Fülöpöt a járatlan útra. Létrejön a találkozás, a főember megérti Ézsaiás szavait. Azt olvashatjuk, hogy a beszélgetés végén megkeresztelkedik, majd továbbmegy örömmel. És etiópok ezrei áldják azóta is Isten nevét ezért a találkozásért.

Bocskor Viktor, nagyberegi református lelkipásztor