„Mi leszünk a huszti középiskola első végzősei”

Iskola a végeken

A Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola tíz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, melynek egykori elsősei szeptemberben már a tanintézmény első középiskolai osztályaként kezdhették a tanévet. A jubileum kapcsán Puka Éva igazgatónővel beszélgettünk.

– Hogyan telt ez a tíz év?

– Sok problémával, kudarccal, ugyanakkor persze sikerekkel is, hisz máig megvagyunk és működünk. A tíz osztályban jelenleg 95 tanulónk van, akiknek munkájához többnyire biztosítani tudjuk a megfelelő körülményeket. Igaz, legkisebb tantermünk alig hat négyzetméter, a tanári is hasonló méretű (amelyben állva sem fér el valamennyi pedagógus), továbbá számítástechnika termünk is „többfunkciós”, mivel itt kapnak helyet a gazdasági és igazgatói irodák. Mindezek ellenére mára lényegében nincs okunk panaszra, hisz volt olyan év, amikor a hó súlya alatt beszakadt tetőn át kiláttunk az égre, és mégis tanítottunk...

– Megoldódtak-e már a kádergondok?

– A helyi szakembereknek valóban híján vagyunk. Jelenleg tizennégy főállású tanárunk van, a tantestület másik része pedig óraadóként dolgozik nálunk. Két tanár Viskről, egy pedig Técsőről jár be hozzánk, akiknek útiköltségét és albérletét részben a KMPSZ finanszírozza. Elsősorban magyar nyelv és irodalom, történelem, valamint ének szakos tanároknak vagyunk híján, továbbá nagy szükségünk lenne egy alsó tagozatos tanítóra és szervezőre is.

– Az évek során hogyan alakult a magyar első osztályba jelentkezők száma?

– Egyértelműen csökkent, aminek számos összetevője van. Egyrészt a mi iskolánk messze nem rendelkezik olyan infrastruktúrával és felszereltséggel, mint más városi iskolák, másrészt a magyarul beszélő családok száma is egyre csökkenő tendenciát mutat. A három éve bekövetkezett vezetőségváltás nyomán ugyanakkor valamelyest javult a helyzet, idén már kilenc kis elsőst fogadtunk.

– Miért fenyegette három évvel ezelőtt a bezárás veszélye az iskolát?

– A ‘98-as nagy havazások nyomán télvíz idején ránk szakadt az iskola tetőzete. A gyerekek és a szülők azonban akkor is kitartottak mellettünk, annak ellenére, hogy néhány osztály hónapokig járt délutánonként egy őket befogadó iskolába. A Határon Túli Magyarok Hivatalának segítségével azonban szerencsére sikerült átépíttetni a tetőszerkezetet, így a beázástól azóta nem kell félnünk. A következő év egyik fontos feladatát is egy átépítés jelenti számunkra, mivel a 11. osztálynak egyelőre nem tudunk tantermet biztosítani. Az eddig raktárként funkcionáló legnagyobb helyiségünket szeretnénk használható állapotba hozni, ami két új tantermet és egy folyosórészt jelentene. Az elképzelésünk anyagi fedezetét azonban még nem sikerült biztosítani...

– Hol tart a tanintézmény akkreditálása?

– Ami középiskolává válásunkat illeti, egyelőre holtponton vagyunk. A városi oktatási osztály vezetőségét tájékoztattuk ugyan ez irányú szándékainkról, de eddig semmilyen utasítást vagy kötelezettségi útmutatást nem kaptunk. Ugyanakkor mind az aknaszlatinai, mind a viski magyar tannyelvű középiskola vezetősége támogatásáról biztosított bennünket, hiszen ők már „bejárták” ezt az utat és vannak hasonló tapasztalataik. Egy biztos, mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ezek a gyerekek saját iskolájukban érettségizhessenek. Ha már ennyi ideig jóban-rosszban kitartottak a magyar iskola mellett, most már nem hagyhatjuk cserben őket.

– farkas –