2002. április 12.

Húsvét 3. vasárnapja

Jézus él!

„Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt” Máté, 28, 5-6

Köztudomású, hogy Jézus szenvedése és halála a nagy nyilvánosság előtt játszódott le. Amikor meghalt nagypénteken a keresztfán, nem csak ellenségei, de barátai is azt gondolták, hogy földi életműve kudarccal végződött. Ezt a tévhitet csak egyféleképpen lehetett eloszlatni: feltámadásának érzékszervekkel történő megtapasztalásával. Az első jel, ami ehhez vezetett: az üres sír látványa.

A húsvéti hit nemcsak azt foglalja magában, hogy Jézus életre kelt a halálból, azaz föltámadt, hanem azt is jelenti, hogy megdicsőülve, új formában ma is él. Életét nekünk ajándékozta, itt él közöttünk, itt él értünk és bennünk. Ugyanaz a Jézus, aki éveken át hirdette az igét mint próféta, majd szenvedett és meghalt a keresztfán, most újra él! De „életformája” más, mint a halála előtt.

A feltámadt Jézus jelenlétének egyik formája: a hívők közössége. Az egyház a Föltámadott közössége, amely tanúságot tesz róla (ApCsel 2, 32). Jézus jelen van a közösség munkájában és hivatásában. Hogy eredményes legyen, szükséges hozzá az egyéni és közösségi erőfeszítés, de az eredményt igazából Jézus adja. Jézus minden munkát megszentel, ha vele végezzük.

Jézus jelen van a kenyértörésben. Jézus önmagát adja étkül azóta is, mindennap, vele találkozunk, és hittel valljuk feltámadását a szentmisében.

Jézus jelen van a közösség javára végzett szolgálatban, amelynek alapja a szeretet. Ennek a mindent odaadó, életet feláldozó szeretetnek a példája és forrása maga Jézus, aki elsőnek adta életét érettünk.

Hrabár Tamás, kovászói görög kat. pap