Vizsgák

2002. május 31., 02:00 , 72. szám

Mondd meg, hogy vizsgáztatsz, megmondom, ki vagy. A múlt rendszer az igazságosnak hirdetett, de ezer kiskaput nyitó felvételikkel levizsgázott. Ma még bonyolultabb a vizsgák rendszere és a felvételizők helyzete, hiszen egyre több a továbbtanulási lehetőség, és egyre drágább is. Persze a régi világban is voltak vizsgák. Egyik ismerősöm mesélte, hogy apja csendőr szeretett volna lenni fiatal korában. Jelentkezett is a jutasi csendőrképzőbe, de eltanácsolták, és az ok, bármennyire is hihetetlen, de az iskolázottsága volt: négy polgári és két év gimnázium, érettségi nélkül. Amikor méltatlankodni kezdett, megmagyarázták neki, hogy egy csendőrnek ez sok, a csendőrtiszti főiskolára viszont kevés, oda befejezett érettségi kell.

Azt hiszem, igazi, értelmes vizsgát a Magyar Állami Vasútnál kellett tennie annak, aki vasúti tiszt akart lenni. Az érettségizett fiatalembereket egy nagy teremben két vasúti főtiszt várta. Köszöntötték a jelentkezőket, és elmondták, hogy a vasút egy pillanatig sem vonja kétségbe az érettségi bizonyítványok jegyeit és értékét. A felvételi arra szolgál, magyarázták, hogy a vasúti munkára való alkalmasságot vizsgálja. Aztán felolvasták egy vasúti átjárón történt baleset részletes leírását, két szekérrel, csordával, mozdonynyal bonyolítva, ezt kellett egy jelentésben leírni a felvételizőknek. Az értékelésnél csak azt vizsgálták, mennyire világos és mindenre kiterjedő a jelentés, ha valamit kihagyott a pályázó, az rontotta esélyeit. A következő és egyben utolsó vizsgára másnap ugyanabban a teremben került sor. Egy hosszú, letakart asztal várta a felvételizőket. Az egyik főtiszt elmondta, hogy az asztalon különböző tárgyakat helyeztek el. Három percre leemelik a leplet az asztalról, azután újra letakarják. Mindenkinek öt perc alatt le kell írnia, hogy miket látott. Hát azon az asztalon volt minden, többek között tajtékpipa, teafőző, keményített kézelő, kamásni, legyező, szivarvágó, meg még isten tudja, mi minden. A leadott lapokat a pályázók előtt vizsgálták, megszámolva, ki hány tárgyat jegyzett meg, és e szerint sorolták be a jelentkezőket.

Most sem, és akkor sem volt kellemes procedúra a vizsgázás, de még nem találtak ki jobbat, és legalább annyi előnye van, hogy előtte néhány nappal tanul az az ebadta diák, ha tanul.

Tithli