A kárpátaljai Indiana Jones
Amikor az álmok valóra válnak
A gyermekkor az álmodozások kora. Ilyenkor vágyaink nem ismernek határokat, olyan hivatásról álmodozunk, melynek látszatra semmi köze a hétköznapokhoz. Indiana Jones kalandjain felnőve például ki ne szeretett volna régész lenni, messzi tájakon járni, páratlan leletekre bukkanni. A kovászói születésű Kobály József kisgyermekkorában ugyancsak beleszeretett a régészkedésbe. Történetének különlegessége, hogy az ő álma valóra is vált. Ma a Kárpátaljai Honismereti Múzeum régészeti osztályvezetőjét, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanárát tisztelhetjük személyében.
– Hogyan került kapcsolatba a régészkedéssel?
– Nagyon fiatalon kezdtem el olvasgatni édesapám könyveit, melyek a régészkedésről szóltak. Negyedik-ötödik osztályos koromban a mezőn sétálva egy kopott csákányba botlottam, majd félredobtam. Néhány hónap múlva hasonlóval találkoztam egy magyarországi múzeumban, s ekkor ismertem fel, hogy a kopott csákány valójában a bronzkorból származik. Ettől kezdve régészeti munkám fő irányvonalát a bronzkori fémművesség határozza meg.
Kovászó, mint kiderült, tele van régészeti leletekkel, s mire az iskolát befejeztem, egész múzeumnyit gyűjtöttem össze belőlük. Ezekből a leletekből később a kovászói iskolában múzeumot nyitottak. A katonaságnál sem hagytam fel „szerelmemmel”, még a kazahsztáni gyakorlatozás alatt sem. Ebben az időben feltárt leleteimet a Veszprémi Múzeumnak adtam át.
– Mikor kezdett tudományos jelleggel foglalkozni a régészettel?
– Sajnos nem volt lehetőségem régészet szakra felvételizni, így az Ungvári Állami Egyetem történelem szakát választottam, ahol megragadtam minden lehetőséget, hogy a régészettel kapcsolatos tudományos ismereteimet gyarapítsam. 1986-ban kerültem a Kárpátaljai Honismereti Múzeumhoz, és 1990-re elkészítettem könyvemet, amely a Kárpátalján talált összes bronzkori leletet feldolgozza. Sajnos a művet csak tíz évvel később, 2000-ben sikerült kiadni Németországban.
– Melyek voltak a legnagyobb jelentőségű feltárásai?
– Aknaszlatinán, a sólelőhelyek mellett egy földvárra, többrétegű településre bukkantam. A rétegek őskőkori szerszámokat, Kr. e. 15–14. sz.-i bronzkori települések maradványait (kőnyílhegyeket, fülbevalókat, karpereceket), vaskori, dák, valamint Árpád-kori település nyomait őrizték. Ezzel kapcsolatos Szlatina szláv eredetű elnevezése is. Ez Kárpátalján a legrégebbi adat arról, hogy sótermelés már az ókorban is folyt Máramarosban.
A Kovászón feltárt bronzkori település, mint kiderült, a sztánfalui kultúrához tartozik. A leletek (kerámiák, fegyverek, gombok stb.) között a bronzkori gödrökben római sírokat találtunk, melyek érdekessége, hogy a kézzel formált urnák érintetlen emberi csontokat, csontfésűket, gyöngyöket, vasfibulákat tartalmaztak a Kr. u. 4. századból. A vizsgálatok szerint ezeket valószínűleg a vandálok hagyták hátra.
Beregszász környékén a KMTF hallgatóival korábban régészeti terepbejárást, az utóbbi időben pedig már régészeti ásatásokat is végeztünk. Beregszász-végardó területén több újkőkori település nyomát fedeztük fel. A beregszászi Kis-hegy legmagasabb részén egy új, eddig e területen nem ismert régészeti kultúrát tártunk fel. 2001 tavaszán, az írásos emlékekre hagyatkozva, a beregszászi római katolikus templom közelében egy kápolna alapzatára, női holttesteket rejtő tömegsírokra, Árpád-kori és római kori cserepekre, őskőkori szilánkokra bukkantunk. E feltárás reményeink szerint az idén folytatódni fog, szeretnénk az egész kápolnát a felszínre hozni.
– A régész a „szimata” után megy, vagy előzetes kutatások alapján kezdi el az ásatásokat?
– A terepmunkát komoly előkészületek előzik meg. Tanulmányozni kell, hogy az adott területen találtak-e már bármilyen leletet, vannak-e helynevek, amelyek régészeti kincsekre utalnak (Dercen – Kovadomb), meg kell vizsgálni a folklórt, a legendákat, a meséket (Déda – Tóvár (Kirván) legendája), fel kell keresni a helyi lakosokat, s nem utolsósorban levéltári kutatásokat kell végezni. Ha ezek után valamilyen nyomra bukkan a régész, terepbejárást végez, engedélyt kér a hivatalos szervektől és megkezdheti az ásatást.
– Mit szól mindehhez a családja?
– A szüleim eleinte ellenezték, de én nem adtam fel, s mára büszkék arra, amit elértem. Nagy segítségemre van fiam, aki gyakran elkísér az ásatásokra.
Molnár Eleonóra
