Balassi Bálint: Ó, én édes hazám

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Régi vitézséghez dolgotokat veti,

Istennek ajánlva legyetek immár ti!

Ti is rárószárnyon járó hamar lovak,

Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak

Gyakorta kergetnek s hol penig szaladnak,

Adassék egészség már mindnyájatoknak!

Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,

Katonatalálmány, új forma ékesség,

Seregben tündöklő és fénlő frisseség,

Éntűlem s Istentül légyen már békesség!

Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,

S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,

Maradjon nálatok jó emlékezetem,

Jusson eszetekbe jótétemrűl nevem!

Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,

S fákkal, kősziklával bővös hegy, völgy, erdő,

Kit az sok csata jár s jószerencse leső,

Legyen Isten hozzád sok vitéz legellő!

Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,

Kiknél nyilván vagynak keserves bánatim,

Ti jutván eszemben hullnak sok könyveim,

Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

Ti is angyalképet mutató szép szűzek,

És szemmel öldöklő örvendetes menyek,

Kik hol vesztettetek s hol élesztettetek,

Isten s jó szerelem maradjon veletek!

Sőt te is, ó én szerelmes ellenségem,

Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,

Ki érdemem .

Ti penig szerzettem átkozott sok versek,

Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,

Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,

Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.

Jó érzés fogja el az olvasót, ha Balassi Bálint verseit veszi kezébe. Meghitt bensőségesség lengi körül az Ó, én édes hazám kezdetű költeményt is. A nyelv íze különös ráismerésre késztet, jóleső azonosságot fedezünk föl a szavak régi s új formái között. A penig – pedig, az oskola – iskola, a bővös – bővelkedő; de a rokonim, bánatim, tüköri forma sem okoz akadályt a megértésben.(Az utolsó előtti szakasz töredékben maradt ránk.)

A versben gazdag tárgyi világgal találkozunk, és gazdag emberi érzésekkel. Máshonnan szerzett tudásunk révén mindezt azonosítjuk a költő életével. Így rajzolódik ki előttünk az a Balassi Bálint, aki férfias és harcos –: ő a két kezével, egész életével részt vállalt a haza védelmében. Végvári vitéz volt és nagy magyar költő, aki elesett a nemzet megmaradásáért vívott harcban. És erről eszünkbe jut, hogy nyelvünk, kultúránk még most is él, itt is, Kárpátalján, ezen a különös sorsú hazavégen.

Penckófer János