Weöres Sándor: Majomország

Hej de messze majomország,

ott terem majomkenyér,

majomablak majomrácsán

majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten

majomhősök küzdenek,

majomszanatóriumban

sírnak majombetegek.

Majomtanártól, majomlány

majomábécét tanul,

gaz majom a majombörtönt

rúgja irgalmatlanul.

Megépül a majommalom,

lesz sok majommajonéz,

győzve győz a győzhetetlen

győzedelmes majomész.

Majompóznán majomkirály

majomnyelven szónokol,

egyiké majommenyország,

másiké majompokol.

Makákó, gorilla, csimpánz,

pávián, orángután,

majd majomujságot olvas

majomvacsora után.

Majomvacsoraemléktől

zúg a majomreterát,

majombakák menetelnek,

jobbra át és balra át.

Rémületes majomarcot

vágnak majomkatonák,

majomkézben majomfegyver,

a majmoké a világ.

Weöres Sándornak erről a verséről eszünkbe jutnak más szatirikus művek is, olyan alkotások, melyekben a szerző az emberek világát átjátssza az állatokéba. Valamennyi ilyen mű közül az egyik legismertebb George Orwell Állatfarmja. Ebben a kisregényben farmon élő állatokat ábrázol az író, egy olyan állatvilágot mutat be, melyet egy kandisznó vezetésével hoztak létre. Könnyű felismerni az abszurd helyzetekben, hogy az bizony a sztálini diktatúra pontos mása, hogy az bizony a szocialista-kommunista építkezés megvalósulása.

A Majomország című vers is ártatlanul, kedvesen mutat be egy elképzelt állatvilágot, de abban Magyarország (a hatvanas években) nem volt hajlandó magára ismerni. Áltatta magát, hogy itt egy másik államrendről szól a költő, hiszen mindaz, amiről beszél, más országokra ugyanúgy jellemző. A majomrács – hogy az emberek nem szabadok, a majomnóta – hogy az énekesek majmok módjára idegen előénekeseket utánoznak, a majomhősök – hogy ennek a rendszernek nevetséges hősei vannak stb. – mind-mind arra utalnak, hogy itt egy egész világrenddel, a szocializmus és a kommunizmus eszméinek jellegzetességeivel van dolgunk. És valóban: Weöres Sándor úgy szólt Magyarországról, hogy közben az őt befolyása alatt tartó nagyhatalmat is jellemezte.

A Majomország című vers költői értéke nem avul el, ahogyan a benne megfogalmazódó világot is mindmáig időszerűnek érezzük. Gondolatai mindaddig érvényesek lesznek, amíg az olvasó azokban saját körülményeire ismer, amíg „majomkézben majomfegyver”, és „a majmoké a világ.”

Penckófer János