Egyre több patikában egyre kevesebb gyógyszert vásárolunk

Gyógyszer van, de sokunknak drága

Kevesebb gyógyszert fogyasztunk, mint tíz évvel ezelőtt, bizonyos készítményekből viszont hiány mutatkozik, s ami a lényeg: szinte min­denért nekünk, fogyasztóknak kell fizetnünk. Kárpátalján a Far­macia Megyei Termelési Egyesülés hivatott ellátni az állami gyógyszertárakat és a kórházi patikákat orvosi kellékekkel és gyógy­készítményekkel. Tapasztalataikról, a gyógyszerellátás jelenlegi helyzetéről Jev­genyij Mazurenko ügyvezető igazgatóval beszélgettünk.

– Sokan tapasztaltuk-tapasztaljuk, hogy ingyenes gyógykezelés ide vagy oda, a gyógykészítményekért bizony a kórházban is fizetni kell...

– Ami a kárpátaljai egészségügyi intézményeket illeti, a megyei kórház kivételével szinte valamennyi súlyos anyagi gondokkal küzd. A főként a központi költségvetés dotációs tételeiből gazdálkodó kórházak egyszerűen nem képesek finanszírozni a betegek hosszú távú gyógy­szerellátását. A kórházak elsősorban a sürgősségi gyógyszerkészletüket igyekeznek szinten tartani, a gyakorlatban azonban még így is állandó késésben vannak az elszámolással.

– Az elmúlt években hogyan alakult a lakossági gyógyszervásárlás, mostanság mely készítmények „fogy­nak” jobban?

– Állandó „slágerek” a különböző gyulladásgátlók és fájdalomcsillapítók, a szívműködést serkentő és a vérnyomást csökkentő szerek, valamint a gyomor- és bélrendszeri betegségek gyógyszerei. Az elmúlt években e mellett megnőtt az igény az antidepresszáns készítmények és a tbc elleni gyógyszerek iránt, míg a daganatos megbetegedések esetén használt készítmények eladási mutatói, sajnálatos módon, szinte megduplázódtak. E mellett nagy forgalmat bonyolítanak le a patikák a természetes alapú étrend-kiegészítőkkel, gyógyteákkal és egyéb fitotermékekkel is.

– Beszéljünk a gyógyszerárakról...

– A Farmacia az utóbbi években elsősorban hazai gyógyszerkészítményeket forgalmaz, melyek esetenként ötször-tízszer olcsóbbak a külhoniaknál. Példának okáért, az Ukrajnában gyártott Nospa ára jelenleg 2-2,8 hr, míg annak magyaror­szági megfelelője 6-8 hriv­nyába ke­rül, no­ha az alap­anyag mindkét eset­ben ugyan­on­nan származik. Az árkü­lönb­ség egyik oka, hogy míg külföl­dön méregdrága gép­sorok készítik a gyógyszereket, nálunk még mindig a kézi munka a meghatározó, ami lényegesen olcsóbb. Ukrajnában ugyanakkor egyelőre nem üzemelnek kémiai gyógyszeralapgyártó cégek, így a gyógyszernek valót minden esetben Nyugatról kell beszerezni.

– Élveznek-e valamilyen állami támogatást a külföldről behozott gyógyszerek?

– Az állam jelenleg egyetlen külföldről behozott gyógyszer árát sem dotálja. Míg a Szovjetunió idején az állami költségtámogatás meghaladta a 84%-ot, jelenleg a külhoni gyógyszerek a nagybani forgalmazó és a patikai egység által rájuk rótt jelentős felárral kerülnek forgalomba. A tavalyi miniszteri rendelet alapján jelenleg 700 gyógy­ké­szít­mény esik állami árszabályozás alá, így ezek forgalmazási költsége a lakosságot illetően nem haladhatja meg a 35%-ot, míg a kórházak esetében a 10%-ot.

– Mi a véleménye a gyógyszertárak soha nem látott „szaporodásáról”?

– Amennyiben az adott városközpontban a korábbi egyetlen patika mellett nyílik még kettő, azt egészséges versenyhelyzetnek tartom, de ha két kilométeres körzetben a gyógyszertárak száma meghaladja a kéttucatot, azt már nem tudom hová sorolni. Ez sokkal inkább a vad­ke­reskedelem kategóriájába tartozik. Megemlíteném továbbá, hogy a se szeri, se száma patikák zömét szakképzettséggel nem rendelkező emberek vezetik, nem ritka, hogy teljesen képzetlen emberek állnak a pult mögé, úgymond gyógyszert „mérni”.

– Van-e manapság valamely gyógy­­­szerből hiány?

– Hiány nincs, legfeljebb nem lehet azonnal hozzájutni némely drága, ritkán keresett készítményhez. Ezekből egyszerűen nem célszerű készletezni, de patikáinkban bármilyen gyógyszer megrendelhető, amit pár napon belül le is szállítunk.

– Országos viszonylatban Kárpátalja hol helyezkedik el a gyógyszerfogyasztás terén?

– Ukrajna gazdagabb vidékein és a fővárosban éves szinten egy főre 20-25 hrivnya értékű gyógyszerfogyasztással számolhatunk, míg az országos átlag 10-15 hrivnya. Kárpátalján ezzel szemben az egy főre jutó gyógyszer­fogya­sztás évente mindössze 5,75 hriv­nya, amivel igencsak sereghajtók vagyunk. Ennek legfőbb oka, hogy a lakosság túlnyomó része nem engedheti meg magának az alapvető gyógyszerek rendszeres vásárlását sem. Néhány éve például elképzelhetetlennek tartottuk, hogy valaki féllevélnyi analgint vagy validolt kérjen, mert csak ennyire van pénze…

Popovics Zsuzsanna