A bivalyok nyomában

Velétén még nem haltak ki

Első hallásra hihetetlennek tűnik, ám tény és való, hogy Kárpátalján még napjainkban is tartanak bivalyokat. Igaz, ma már csak két-három településen, többek között a huszti járási Ve­létén (Veljatin) található meg ez a múlt század első felében még oly népszerű jószág, mely amellett, hogy finom tejet ad, igavonó állatként is kiválóan helytáll: különösen a sáros, átázott talajon veszik nagy hasznukat. Mára csu­pán 20-30 bivaly maradt fenn a fél évszázaddal ezelőtti száz­-százötven jószágot szám­láló állományból.

Olena Berehanics tíz éve tart bivalyt. Mint mondja, manapság már nem kifizetődő a tartásuk, mivel annak ellenére, hogy nagyon finom és hófehér a bivalytej, viszonylag magas ára – literje 1,6-1,7 hrivnyába kerül – miatt már nem kelendő a városok piacain. Mostanság inkább az olcsó tehéntejet vásárolják az emberek, holott a bivaly teje több mint kétszer olyan zsíros, mint a tehéné: a bivalytej zsírtartalma hét-nyolc százalékos, a tehéntejé viszont csupán három. Ugyanakkor, míg egy jól fejhető bivaly 8-9 liter tejet ad naponta, a tehén megfelelő gondozás esetén megadja a 18-20 litert is.

A velétei bivalyok teje, illetve az abból készülő túró, tejfel, aludttej „messze földön híres”. Ma sincs olyan vendég, akit ne kínálnának meg egy bögre tejjel, tejföllel. Ez utóbbinak a sűrűségére jellemző, hogy még akkor sem ömlik ki az üvegből, ha annak száját a föld felé fordítják.

Nemcsak a tej és a tejtermékek, de a bivalyok iránt is visszaesett a kereslet. Ha valaki bivalytenyésztéssel kíván foglalkozni, az üszőn kívül bikaborjút is vennie kell, márpedig a bikák fenntartása, etetése sokba kerül, kihasználni erejüket pedig már nemigen tudják a gazdák. Mint a faluban megtudtuk, utoljára két-három évvel ezelőtt fordult elő, hogy a közeli szerzetesek egy üszőt és egy bikaborjút vásároltak. Ugyancsak a ve­létei gazdáktól vásárolt korábban három bivalyt Viktor Baloga exkor­mányzó, jelenlegi parlamenti képviselő.

Mihajlo Ba­lan­dar harmincöt éve tart bivalyt, jelenleg két tehene és egy üszője van. Mint mondja, tapasztalatai szerint esetenként igen konok jószág tud lenni, az is előfordul, hogy két-három hónapig nem ad tejet. Bárki nem ülhet mellé, hogy megfejje, ugyanis a bivaly, mint egy jó házőrző kutya, csupán a gazdájának engedelmeskedik. A helyi közmondás szerint addig ne tervezd a tejes étel, túrós csusza főzését, amíg meg nem fejted a bivalyt.

Ami az árakat illeti, egy kifejlett példány mintegy 400 USA-dollárba kerül. A vágóhidak a bivaly húsát élősúlyban ugyanannyiért veszik át, mint a tehenekét, holott a velétei gazdák állítása szerint a bivaly húsa jóval egészségesebb, mivel zsírszegényebb. Egy állat fedeztetéséért 20 dollárt kérnek a bikatulajdonosok.

Velétén kívül ma már csupán egy-két huszti és técsői járási településen maradtak bivalyok, így félő, hogy rövidesen eltűnhet Kárpátaljáról ez az egykor oly népszerű igavonó állat.

Baráth József