Sportnak sem utolsó „édes” foglalkozás

Akár októberig is eltarthat a fagylaltszezon

Gyermekkorában ki ne álmodott volna arról, hogy egyszer fagylaltpult mögé áll és naphosszat adagolja a különböző ízű, sokszínű fagylaltféléket. Így vannak ezzel a mai gyerekek is, fő­leg, ha nap mint nap otthonuk elé gördül a jól ismert, kerekes-napernyős fagy­­laltoskocsi. Az ungi fal­vak­ban három éve bukkant fel az első guruló hűtőmasina, idén pedig már négy Ba­ga­méri-mobil járja a kör­nyé­ket.

Barkaszi Csaba mindössze tizenöt éves volt, amikor első fecskeként nekivágott az országútnak, és azóta minden nyáron visszaül a fagylaltoskocsira.

– Korábban Rátról, most Csász­­l­ócról szállítjuk a fagylaltot, ki-ki a saját útvonalán, mintegy ötven kilométeres körzetben. Én majd száz kilométert teszek meg naponta, ami 11 községet és közel 200 kuncsaftot jelent. Kerékpárral meglehetősen nagy lenne ez a megterhelés, de amióta mopeddel járok, csak az erős szél vagy a hirtelen jött eső zavarja a munkámat.

– Az emberek általában kedvesek, jóindulatúak, a gyerekek pedig szinte barátként, közeli ismerősként fogadnak bennünket – mondja Ondik Tímea, aki egyben jó sport­nak is tartja a kétkerekes fagylaltboltot. – A vevőkör nyolc­­­van százaléka kisgyerek, akik esetenként nem íz, hanem szín szerint választanak fagylaltot, és a „piros” vagy a „sárga” fajtából kérnek. A nagy­mamák is hálás ven­dé­geink, ők zöm­mel a hagyományos, csoki-vanília párost ré­sze­sítik előnyben.

Mint megtudtuk, a Ba­ga­mérik legnagyobb mumusa a rossz időjárás. Ilyenkor üresek az utcák, és csak elvétve vonz vevőt a fagylaltoskocsi csengettyűje. Az idény hossza is elsősorban az időjárástól függ, de ha meleg lesz az ősz, akár október közepéig is kike­re­kez­nek az árusok. Ezt kö­vetően pedig téli pihenő és vé­dő­garázs várja a masinákat, a mo­solygós fagylaltos bácsik és nénik pedig iskolapadba ülnek, „ci­vilben” ugyanis többségük még diák.

– farkas –