A dráma három napja
Csecsen terrortámadás Moszkvában
Szerda estétől szombat hajnalig tartott fogva mintegy 50 csecsen fegyveres több mint 800 túszt, köztük több külföldit egy kultúrházban Moszkva belvárosában. A terroristák az épület felrobbantásával, a túszok kivégzésével fenyegetőztek, amennyiben Oroszország nem kezdi meg azonnal csapatai kivonását Csecsenföldről. A tavaly szeptember 11-én New Yorkban történtek után tudtuk, a világ többé soha sem lesz már olyan, mint volt, mégis igyekeztünk nem gondolni arra, ami akkor és ott történt. Az október 23–26-i moszkvai események azonban kíméletlenül szertefoszlatták a feledés jótékony fátyolát: az értelmetlen pusztítás és halál mindennapjaink része lett.
A túszdráma kronológiája
Szerda, 21.00 (moszkvai idő szerint): Mintegy ötven felfegyverzett álarcos nő és férfi ront be előadás közben egy színházterembe Moszkva belvárosában, és több mint 800 személyt, köztük mintegy 70 külföldit ejt túszul. A terroristák az épület és a túszok felrobbantásával fenyegetőzve az orosz csapatok kivonását követelik Csecsenföldről.
Tárgyalások kezdődnek a túszejtőkkel, minek eredményeként azok szabadon bocsátanak mintegy 30 foglyot.
Csütörtök, 14.00: Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelenti, hogy a terrorakciót külföldi terrorista központokban tervezték meg.
A túszok arra kérik az elnököt, vessen véget a csecsen háborúnak, s tartózkodjék az épület ostromától.
Csütörtök, 18.30: Két nőnek sikerül megszöknie az épületből, menekülés közben egyiküket megsebesítik a terroristák.
A túszejtők kiadják egy fiatal nő holttestét, akit korábban lőttek agyon.
Péntek, 06.30: A terroristák szabadon engednek még hét túszt.
Péntek, 12.30: Kijön az épületből nyolc szabadon bocsátott gyermek, de a külföldieket nem engedik el.
Péntek, 19.30: Putyin elnök nyilatkozatában hangsúlyozza: a legfontosabb a túszok életének megmentése.
A terroristák nem reagálnak a kormány javaslatára, hogy garantálják az életüket, amennyiben szabadon bocsátják a túszokat. Ugyanakkor kilátásba helyezik a fogva tartottak kivégzését, amennyiben másnap reggel 6 óráig nem teljesítik követeléseiket. (Két nappal később kiderült, egy moszkvai repülőtéren repülőgép állt készenlétben, hogy bármelyik pillanatban elszállítsa a terroristákat, amennyiben hajlandók szabadon engedni a túszokat.) Kiszabadul újabb 19 túsz.
Szombat, 03.30: Erős robbanás hallatszik a színházépületből. Az orosz belügyi szervek bejelentik, hogy két túszt kivégeztek. A túszok egy csoportja megpróbál kitörni az épületből.
Szombat, 05.30: Az Alfa kommandó megkezdi az épület ostromát.
Szombat, 07.30: A különleges alakulatok vezetői bejelentik, hogy ellenőrzésük alá vonták az egész épületet.
Akik nem élték túl...
A túszmentő akció során a különleges egységek ötven terroristát öltek meg, s 3 elkövető került élve a kezükre. A kommandósok közül ketten sebesültek meg. Az első jelentések szerint 67 túsz vesztette életét a kommandó beavatkozása nyomán, az áldozatok száma azonban folyamatosan növekedett, s a nap végére elérte a 90-et. Másnapra a kórházi kezelés ellenére további 27 személy vesztette életét, s több tucat ember állapota máig kritikus.
Miért kellett meghalniuk?
Kétségtelen, hogy a kommandósok beavatkozásukkal mintegy 700 túsz életét mentették meg. A nemzetközi közvélemény kezdetben megkönnyebbüléssel vette tudomásul az akció sikerét, az áldozatok számának növekedésével azonban mind többen kérdőjelezték meg az eljárás szakszerűségét.
Senkinek sem lehetett kétsége a terroristák elszántságát illetően, s a kultúrházban felhalmozott robbanóanyag valószínűsítette, hogy egy esetleges robbanást egyetlen túsz sem élt volna túl. A biztonsági erők ezzel magyarázták, hogy a katasztrófa elkerülésére gázt vetettek be. Mint ismeretes, csak két áldozattal végzett golyó, a többiek a belélegzett gáztól haltak meg.
Mostanáig sűrű homály fedi, hogy milyen gázt használtak az akció során, néhány következtetést azonban máris megkockáztathatunk. A gáz összetételét a biztonságiak mindvégig titokban tartották, arról az áldozatokat kezelő orvosokat sem tájékoztatták. A túszok elbeszéléseiből ugyanakkor nyugati szakértők arra következtetnek, hogy olyan harci gázról lehetett szó, amely nem használható – különösen zárt térben – hasonló célokra.
Ugyancsak a túlélők vallomásaiból rajzolódik ki a szabadítási akció legkritikusabb pillanatainak képe. Ezek szerint a túszok jelentős része érzékelte a gáz megjelenését a terem levegőjében, sokan tisztában is voltak azzal, mi következhet ezután. Ennek alapján többen kétségbe vonják a történteknek azt a verzióját, miszerint a túszejtők a gáz hatására nem hozták működésbe a robbanószerkezeteket. Mindez pedig megkérdőjelezi a gáz bevetésének hatékonyságát és indokoltságát, s felveti a kérdést: miért nem robbantottak a terroristák?
Hogyan tovább?
Mindenki egyetért azzal, hogy az orosz vezetés reakciója a csecsen támadásra meghatározó lehet az egész ország jövője szempontjából. Nem ismétlődhetett meg a túszejtők sikerével végződött bugyonovszki túszdráma kudarca, amikor a szövetségi erők határozatlansága és felkészületlensége a túszok életébe került. Putyin s az általa megreformált belügyi szervek ezúttal végig ellenőrzésük alatt tartották a helyzetet, s a polgárok egyöntetűen kiálltak a kormányzat mellett. A határozott fellépés és a terroristák megsemmisítése hosszú távon azért is rendkívül jelentős fegyvertény, mert demonstrálja a szélsőségeseknek, hogy hasonló akciókkal nem lehet sarokba szorítani a kormányt, destabilizálni az országban a belpolitikai helyzetet, s végső soron kicsikarni valamely probléma számukra előnyös rendezését.
A túszdrámát követően Putyin elnök könyörtelen harcot ígért a terroristákkal szemben. Nyilvánvaló azonban, hogy hosszú távon csak a csecsen kérdés végleges és megnyugtató rendezése jelentheti a megoldást, mert egyetlen társadalom sem rendezkedhet be tartósan hasonló megrázkódtatások elviselésére.
ntk
