Nem hagyjuk ápolatlanul

Keresztek az elmúlás ellen

Sóbányi Imre, a KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezetének elnöke nyugdíjas éveit töltve szabadidejének jelentős részét fordítja mások segítésére, támogatására, így nem volt meglepő, amikor kézbe vette két magyar katonasír felújításának ügyét. A gondozatlan hantokról levette a kereszteket, gondos munkával megtisztította őket, hogy megőrizhessék az ott nyugvók emlékét az utókor számára.

– Másoktól hallottam a sírok történetét – meséli Imre bácsi. – Már folytak a tárgyalások a második bécsi döntésről, amikor a román határőrség és egyes repülőalakulatok mozgolódni kezd­tek a határ mentén, jó néhány incidenst okozva, többek között Szla­tinán is. A román repülőgépek zuhanórepüléseket végeztek figyelmeztetésül, nyilvánvalóan zavart akartak kelteni. A két magyar katona: egy honvéd és egy tizedes is két ilyen akció során lelte halálát, valamivel több, mint egy hónapnyi különbséggel. A honvéd esetében ismertük alakulatának nevét, születési helyét is.

Jugovits Kálmán tizedesről mindössze annyit árul el a kereszt, hogy 26 évet élt, s 1940. július 16-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Laki András hon­véd keresztje ezzel szemben beszédesebb, a bevésés tanúsága szerint Fehérvárcsurgón született, 1940. június 29-én halt meg, s a névtábla közepén a szolgálati helye is látható.

–Az alapvető munkákat már elvégeztem, csak fel kell ásni a sírt és beültetni virágokkal. Van két segítőtársam, mindketten fiatal KMKSZ-tagok, az ő segítségükkel vittem fekete földet a besüppedt sírokra. Az egyik az unokám, Gergő, a másik a cimborája, Erik. Volt idő, amikor a hantokat még gondozták, de ezek az emberek már megöregedtek vagy elhaltak. Az az elgondolásunk, hogy ha a sírokat rendbe hozzuk, értesítjük a fe­hér­várcsurgóiakat, hogy van itt egy sír, melyet nem hagyunk ápolatlanul.

jázmin