2002. október 18.
A ráti keresztény kultúrtáborban minden este kiscsoportos beszélgetéseket tartottak a fiatalok. Egyik alkalommal az érték fogalma köré csoportosultak a gondolatok. Milyen értéket fedeztél fel magadban, másokban? – hangzott a kérdés. Érdekes módon az anyagi értékek szinte szóba sem kerültek, sokkal inkább az, hogyan tudok egy barátot találni, akinek hihetek, akiben megbízhatom. Jó volt hallani, hogy az igazi érték időtálló, s nemcsak a pillanat érzése a jó, hanem a hűséges barátság megtapasztalása, elnyerése az igazi érték. Valaki megjegyezte, milyen fájó volt számára, hogy a barátnője becsapta. Többen azt válaszolták, meg kell bocsátani. Ezt könnyű mondani, de a barátság és a bizalom összetört, ezt nem lehet jóvátenni. A megsebesült, megcsalt lélek nehezen gyógyul. Egyesek megjegyezték, hogy Jézus is azt mondja, hogy nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer is meg kell bocsátani, azaz mindig.
Felvetődött a kérdés, mi is a rossz, mi az értéktelen? Az volt a vélemény, hogy a rossznak nincs önmagában értelme, a roszszat nem lehet megmagyarázni jó értelemmel, legfeljebb a tapasztalatból lehet következtetni, hogy milyen körülmények között kezdi megakadályozni a jót.
Szóba került a halál és az utána következő élet, a búza meg a konkoly története. A konkoly önmagában értéktelen és értelmetlen, csak annyiban ismerhetjük meg, hogy megakadályozza a búza növekedését. A példabeszédből tisztán meg lehetett érteni Isten türelmét, mely nem akarja idő előtt a konkoly kitépését, nehogy akkor a búzában is kárt okozzanak. Az is felmerült, hogy az irgalmas Jézus magához vonzotta azokat az értéktelennek látszó bűnösöket, akiket a farizeusok csak megvetettek. Vannak esetek, amikor a konkolyból értékes búza lesz, és fordítva. Csak a világ végén tudunk igaz ítéletet mondani.
Később megkérdeztem két fiatalt, miért rossz a rossz? Egyszerre válaszolták: „Azért rossz a rossz, mert megakadályozza, hogy a jó jó legyen.”
Molnár Miklós, ráti római katolikus plébános
