Az egyezség

A ház alig látszott, a hegy oldalából kidudorodó hatalmas szikla déli hóna alá volt építve. A gazda jó bora és a háziasszony kedvessége vonzotta a vendégeket. Volt itt zsiványpecsenye, saslik, szalonnasütés és világmegváltó gondolat minden mennyiségben. Szerettünk ide járni, annak ellenére, hogy a borkimérés nem volt olcsó, és évente egy hónapon keresztül körülményes volt a megközelítése: ez a magánház ugyanis az állami szőlészet kellős közepén állt, és szőlőéréskor csak igazgatói engedéllyel jöhettek be idegenek.

A gazda Amerikát megjárt ember volt, alacsony, keménykötésű, mintha egy tölgyfatuskóból faragták volna ki elnagyolva, nem túlságosan nagy gonddal. Ez a külső párosult a hegyen lakó, vincellérkedő, urasági szőlőket kezelő ember dörzsöltségével. Amerikai pénzen vette annak idején a bozótost és telepítette be szőlővel, gyümölccsel. Az oroszok sem vették el, mert másutt háza nem volt. Az állami gazdaság szüretei alatt csapra vert egy hordót, ilyenkor a szüretelők lopott szőlővel fizettek a borért, a harapnivalóért.

Borozás közben mesélte el a húsz évvel fiatalabb gazdasszony annak a történetét, hogyan került ide, a hegyre, mint második feleség. Azelőtt a városban, a saját házában élte a polgári özvegyasszonyok életét. Aztán egy közös ismerős révén udvarolni kezdett neki ez a fura csizmás, nyakkendő nélkül, zakóban járó szőlősgazda. Egyszer jött hetente, és mindig hozott valami ajándékot. Közben egy nyugdíjas tanító is tette a szépet az asszonynak, úgyhogy a nyugalmazott vincellérnek ki kellett adni az útját. Az megértette, nem berzenkedett, egy kérése volt csupán. Becsület szavát adta, soha nem teszi be a lábát a nő házába, ha azon a vasárnapon ott maradhat éjszakára. A későbbi feleség kicsit pironkodva mesélte: „Beleegyeztem, nagyon le akartam zárni az ügyet.”

Hétfő reggel aztán, egy pohár szilvapálinka és a reggeli után a férfi köszönt és egyetlen szó nélkül elment. Bosszankodott az asszony, rosszul esett neki a dolog, hisz abban biztos volt, hogy a férfi többet soha nem teszi be a lábát a házába. Nagyot nézett azután, amikor még aznap délelőtt jelentkezett nála a város ismert fuvarosa, mondván, őt az öreg küldte a szőlőből, mert hogy állítólag az asszony fel akar költözni hozzá a hegyre. Meg is állapodtak, hogy a nő délutánra összepakol, s indulhatnak.

Hát így került fel a szépasszony a hegyre.

Tithli