Trojnaja Anikó Kazinczy-díjas!

Bátyúi iskolás sikere

Október 18–20. között Sátoraljaújhely adott otthont az Édes Anyanyelvünk nyelv­használati verseny 30. országos döntőjének, melyen Kárpátalját hat, a korábbi területi versenyen győztes diák képviselte. Az országos verseny 25 Kazinczy-díjának egyikét ez alkalommal Troj­naja Anikó, a Bátyúi Középiskola 11. osztályos tanulója vehette át, míg Da­movics István (Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola) és Kva­kovsz­ki Magdolna (2. Sz. Csapi Középiskola) különdíjban részesült.

Az érettségire készülő Trojnaja Anikó neve ismerősen csenghet a szavalóversenyeken rendszeresen részt vevők számára, hisz évek óta ott szerepel a győztesek, díjazottak névsorában. A mindig mosolygós diáklányt arra kértük, meséljen önmagáról, avasson be a siker titkába.

– Negyedik osztályos korom óta rendszeres résztvevője vagyok a különböző tanulmányi és szavalóversenyeknek, ami elsősorban felkészítő tanárom, Szántó Edit érdeme. Sátoraljaújhelyen tavaly már sikerült az első hat legjobban teljesítő diák közé bekerülnöm, s akkor elhatároztam, idén az elsők között leszek.

– Hogyan készültél, készültetek a megmérettetésre?

– A kiejtést és a hangsúlyozást hangos olvasással gyakoroltam, a helyesírást természetesen feladatmegoldással, illetve igyekeztem minél többet olvasni.

– Milyen egy országos döntő testközelből?

– Első körben az írásbeli próbán kellett bizonyítani. A feladatlapon helyesírási, stilisztikai, mondatelemzési, fogalmazási gyakorlatok szerepeltek, továbbá idegen szavakat kellett értelmezni, s ez utóbbi meglehetősen nehéz volt. Másnap következett a szóbeli verseny, ahol egy háromperces beszédművet kellett előadni a négy választható téma egyikéről. A nagy izgalom közepette eszembe jutottak Edit néni szavai: igaz, őszinte legyek, és a beszédemnek legyen mondandója. Belevágtam, de miután meghallgattam a vetélytársaimat, úgy éreztem, túl egyszerű voltam.

– Eredmény?

– A díjátadásra hagyományosan Kazinczy Ferenc sírjánál került sor, ahol a felsorolás legvégén az én nevem is elhangzott. Igencsak meglepődtem, de azután büsz­keség töltött el. Úgy éreztem, megérte a sok munka, a fáradozás, volt értelme az elszánt tanulásnak.

– Mivel foglalkozol, amikor éppen nem tanulsz?

– Általában verseket olvasok, melyek számomra nyugalmat, kiegyensúlyozottságot árasztanak és erőt adnak. Tervek? Természetesen szeretnék továbbtanulni, de még nem döntöttem el, hogy mely szakirányban.

Váradi Natália