Hobbi lett a fényképezés
Itt repül a kismadár!
Születésnap, esküvő, kirándulás nem múlhat el anélkül, hogy el ne kattanjon a fényképezőgép. Nagyanyáink egy életen át gyűjtögetett fényképei még elfértek egy cipősdobozban, ma azonban már fényképalbumok sora kerül elő egy-egy baráti találkozón, családi összejövetelen. Pózoló kislányok, hegyek és tengerek néznek vissza a kíváncsi ismerősökre, s véget nem érő mesedélutánok szólnak a megörökített kalandokról.
Míg néhány évvel ezelőtt egy kisebb vagyon és alapos szakértelem kellett ahhoz, hogy valaki fényképezésre adja a fejét, ma már boldog-boldogtalan kattogtathatja gépét. A legvékonyabb pénztárcájúak számára műanyaglencsés félautomata masinákat kínálnak a szaküzletek, amelyek 50-60 hrivnyás árukhoz képest viszonylag jó amatőr felvételek készítésére alkalmasak. Ha azonban él a legelemibb igényesség a vásárlóban, az eladók igyekeznek a 70-90-120 hrivnyás gépekre irányítani a figyelmüket, melyek valamivel jobb minőséget produkálnak, s jóval több funkcióval (dátumozás, automata filmáthúzás stb.) vannak ellátva. Ezekkel a gépekkel természetesen elsősorban a szabadban készíthetők elfogadható felvételek, míg zárt térben, portrék készítésénél gyakran csődöt mondanak. Kitapasztalva a masinát, legfeljebb annyit érhetünk el, hogy a jól megvilágított szobában készült felvételen tűrhetően látsszék a megörökített baráti társaság minden tagja, vagy például a kedvenc csemete. A drágább gépekkel viszont akár művészi hajlamait is kiélheti a boldog tulajdonos, az 500-800 hrivnya körüli áron kapható gépek esetében pedig a fényképésznek szinte gondolkodnia sem kell.
Néhány évvel ezelőtt még nagy divatja volt az azonnal kész képet előállító polaroid fényképezőgépeknek, ma azonban csak kisebb kutatómunka árán lehet hozzájutni, a következő körút pedig a hozzá való kazetta felkutatásához szükséges. Egy ilyen fényképezőgép ára 100-110 hrivnya, a 10 fotó elkészítésére alkalmas kazetta pedig 60-70 hrivnyába kerül.
Filmvásárláskor a legtöbb esetben a pénztárca vastagsága a döntő, ha pedig az anyagiak megengedik, általában azt a márkát tartjuk vonzóbbnak, amelynek nevét többször halljuk a reklámokban. Az átlagvásárló a 24 kockás, 200-as fényerősségű filmeket részesíti előnyben, a művészlelkek próbálkozásainak azonban gyakran a 36 kockás 100-as fényerejű filmek is megfelelnek. A filmek ára a fényérzékenységtől és a kockák számától függően 8-17 hr között mozog.
Az előhívó laborok munkatársainak a legritkább esetekben okoz meglepetést egy-egy film tartalma. Havonta-kéthavonta egyszer azonban rendkívüli fogások is akadnak. Különleges testhelyzetben leledző emberek vagy pulóverbe öltöztetett kutyusok éppúgy előfordulnak ilyenkor a felvételeken, mint kivehetetlen alakú kompozíciók. Az ínyenc fotósok ilyenkor engedélyt kérnek a tulajdonosoktól, hogy a maguk részére is készíthessenek egy példányt belőle. A fotószalonok bátrabb munkatársai azt is bevallják, hogy évente ugyan „mindössze” két-három esetben, de aktfotók is lencsevégre kerülnek.
Az átlagvásárló a 9x13, illetve 10x15 cm-es méretű képeket részesíti előnyben, melyek ára 0,65-0,75 hr, illetve 0,70-0,85 hr között mozog, de 14-15 hrivnyáért akár 30x45-ös képhez is hozzájuthat a megrendelő.
Nem túl elterjedtek, de egyre nagyobb keresletnek örvendenek a digitális fényképezőgépek. Előnyük, hogy gyakorlatilag korlátlan számú felvétel előállítására alkalmasak, hiszen tulajdonosaik nem filmre, hanem egy kisebb digitális információ rögzítésére alkalmas lemezre fényképeznek, s a számítógépre történő letöltésük után a lemez újra felhasználhatóvá válik. Az ilyen gépek ára persze ma még meglehetősen borsos, az átlagos felbontóképességű készülékek is legalább 1400-1600 hrivnyába kerülnek. Ugyancsak akadályozza egyelőre tömeges elterjedésüket, hogy a digitális eljárással készült felvételek „előhívása”, azaz nyomtatása is elég nehézkes, hiszen csak a nagyobb városokban találhatók olyan szaküzletek, melyek 1-2,50 (30x45-ös kép esetén 10-12) hr/kép áron vállalkoznak erre a feladatra. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a digitális képek előhívásával is foglalkozó szolgáltatók száma rohamosan nő, s szakértők véleménye szerint csupán néhány év kérdése, hogy a digitális fényképezés felülkerekedjék a hagyományos, meglehetősen drága filmanyagot és speciális előhívó-berendezést kívánó módszeren.
A fényképszalonok munkatársai meg vannak győződve róla, hogy mára tömeges hobbi lett a fényképezés, hisz forgalmuk folyamatosan növekszik. Hivatásos fényképész elé már csak az ül, aki nem jut fényképezőgéphez, vagy nem bízik saját szakértelmében. Az egy-két esküvői, születésnapi fotózáson kívül főleg az igazolványképek kedvéért ülnek be az érdeklődők a lámpaerdők közé, pedig a fényképészek állítják, hogy a fényképezés nemcsak egy gomb lenyomásából áll. Mindenki a gépben bízik, ennek köszönhető aztán a hibák szinte végtelen sora: az életlen kép, a lemaradt testrész, a csukott szem stb. A fontos pillanatok nagy része csak egyszer történik meg, s nem mindegy, hogy milyen felvétel őrzi emléküket.
Olasz Tímea
